A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

7 ¹Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.• Márk 9,38.  
²Egy századosnak • szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.• Mát. 8,5-10.  
   ³Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját.• Mát. 12,31.  32.  Márk 3,29.  
   ⁴Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;• Mát. 10,18-20.  Csel. 4,7.  8.  
   ⁵Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát is ő építtette nékünk.
   ⁶Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj;• 2Kir. 1,10.  12.  
   ⁷A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem csak szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.• Mát. 5,44.  45.  
   ⁸Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és ha az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és ha szolgámnak szólok: Tedd ezt, azt teszi.• Ján. 3,17.  1Tim. 1,15.  
   ⁹Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!• Mát. 8,19.  20.  
   ¹⁰És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát már egészségben találák.
   ¹¹És lőn másnap, hogy méne Nain nevű városba; és az ő tanítványai sokan menének ő vele, és nagy sokaság.• Mát. 8,21.  22.  
   ¹²Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt ő vele.• Zsolt. 49,7.  12.  13.  
   ¹³És látván őt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.• 1Kir. 19,19.  20.  
   ¹⁴És oda menvén, illeté a koporsót; a vivők pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!• 1Tim. 6,18.  19.  Jel. 3,17.  18.  
   ¹⁵És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá őt anyjának.• Zsolt. 55,23.  Mát. 6,25-33.  
   ¹⁶És elfogá mind azokat a félelem, és dicsőíték az Istent, mondván: Nagy próféta • támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az ő népét.• Ján. 6,14.  5Móz. 18,18.  
   ¹⁷És kiméne ő felőle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.• Mát. 10,16.  
   ¹⁸És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az ő tanítványai közül kettőt • előszólítván,• Mát. 11,2-6.  
   ¹⁹Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő • vala, vagy mást várjunk?• Malak. 3,1.  Mát. 3,11.  
   ²⁰Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelő János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendő vala, vagy mást várjunk?• Mát. 27,1.  2.  
   ²¹Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, csapásokból, tisztátalan lelkektől, és sok vaknak adá meg szeme világát.• Mát. 10,11.  Márk 6,10.  † 5Móz. 25,4.  1Tim. 5,17.  18.  
   ²²És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát • veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.• Ésa. 35,5.  6.  
   ²³És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.• Mát. 3,2.  
   ²⁴Mikor pedig elmentek a • János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felől: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?• Mát. 11,7-11.  
   ²⁵Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörűségben vannak, a királyok palotáiban vannak.• Mát. 10,14.  Márk 6,11.  Csel. 13,51.  
   ²⁶Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.• Mát. 6,20.  19,21.  † Csel. 2,45.  
   ²⁷Ez az, a ki felől meg van írva: Ímé én elküldöm az én • követemet a te orczád előtt, ki elkészíti előtted a te útadat.• Malak. 3,1.  Mát. 11,10.  14.  Márk 1,2.  
   ²⁸Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb • próféta Keresztelő Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb ő nála.• Mát. 11,11.  14.  
   ²⁹És mikor ezt hallotta az egész nép és • a vámszedők, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;• Mát. 21,32.  
   ³⁰A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát • megveték ő magokra nézve, nem keresztelkedvén meg ő tőle.• Csel. 13,46.  
   ³¹Monda pedig az Úr: Mihez hasonlítsam azért e nemzetségnek embereit? és mihez hasonlók?
   ³²Hasonlók a • piaczon ülő gyermekekhez, kik egymásnak kiáltanak, és ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.• Mát. 11,16-19.  
   ³³Mert eljött Keresztelő János, a ki kenyeret sem eszik, bort sem iszik, és ezt mondjátok: Ördög van benne.• Zsolt. 91,13.  Csel. 28,3.  5.  
   ³⁴Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja.• Zsid. 12,23.  
   ³⁵És igazoltatik a bölcseség minden ő fiaitól.• Mát. 11,25.  26.  1Kor. 1,19.  26.  
   ³⁶Kéré pedig őt egy a farizeusok közül, hogy ő vele egyék; annakokáért bemenvén a farizeus házába, leüle enni.• 1Kor. 15,27.  † Ján. 1,18.  •• Mát. 11,27.  1Tim. 2,4.  
   ³⁷És ímé a városban egy asszony a ki bűnös vala, mikor megtudta, hogy ő a farizeus házában leült enni, hoza egy alabástrom szelencze drága kenetet.• Mát. 13,16.  † 1Pét. 1,10.  12.  
   ³⁸És megállván hátul az ő lábainál sírva, könnyeivel kezdé öntözni az ő lábait, és fejének hajával törlé meg, és csókolgatá az ő lábait, és megkené drága kenettel.• Mát. 27,15-30.  Márk 15,6-19.  Ján. 18,39.  19,16.  
   ³⁹Mikor pedig ezt látta a farizeus, a ki őt meghívta, monda magában: Ez, ha próféta volna, tudná ki és miféle asszony az, a ki őt illeti: hogy bűnös.• Mát. 24,51.  25,41.  46.  
   ⁴⁰És felelvén Jézus, monda néki: Simon, van valami mondani valóm néked. És az monda: Mester, mondjad.• Jak. 4,17.  
   ⁴¹Egy hitelezőnek két adósa vala: az egyik adós vala ötszáz pénzzel, a másik pedig ötvennel.• 5Móz. 6,5.  
   ⁴²És mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedé. E kettő közül azért, mondd meg, melyik szereti őt jobban?• Ezék. 20,11.  12.  Mát. 7,21.  
   ⁴³Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél.• Mát. 20,22.  Márk 10,38.  † rész 22,43.  44.  Mát. 26,37.  38.  
   ⁴⁴És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg.• Mát. 10,34.  35.  
   ⁴⁵Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni.
   ⁴⁶Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat.• Mik. 7,6.  Mát. 10,21.  
   ⁴⁷Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.• Ján. 4,9.  
   ⁴⁸És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.
   ⁴⁹És a kik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: • Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?• rész 5,21.  Mát. 9,3.  Márk 2,7.  
   ⁵⁰Monda pedig az asszonynak: A te hited megtartott • téged. Eredj el békességgel!• rész 8,48.  18,42.  Mát. 9,22.  Márk 5,34.  10,52.