Jób könyve

39 ¹Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök • éhségét kielégíted-é;• Zsolt. 104,20-22.  
²Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?• Zsolt. 116,12-14.  Zsid. 2,11.  12.  
   ³Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai • Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?• Zsolt. 147,9.  Mát. 6,26.  
   ⁴Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?• Zsolt. 9,13.  40,18.  
   ⁵Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?• Zsolt. 56,13.  14.  
   ⁶Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.• vers 25.  Ésa. 65,13.  
   ⁷Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.• Zsolt. 72,11.  Malak. 1,11.  
   ⁸Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,• Zsolt. 24,1.  2.  
   ⁹A melynek házául a pusztát • rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?• Jer. 2,24.  
   ¹⁰Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.• Zsolt. 110,2.  3.  
   ¹¹A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.• Zsolt. 69,37.  102,29.  † Zsolt. 52,11.  
   ¹²Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?• Zsolt. 80,2.  Ján. 10,11.  Jel. 7,16.  17.  
   ¹³Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?
   ¹⁴Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?• Jer. 31,35.  
   ¹⁵Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?• Zsolt. 3,6.  7.  49,16.  86,13.  
   ¹⁶Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?• Zsolt. 92,11.  
   ¹⁷Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!• Zsolt. 27,4.  
   ¹⁸És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.• 2Sám. 23,1.  † 2Móz. 19,5.  
   ¹⁹Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;• 2Pét. 3,5.  
   ²⁰Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.• Zsolt. 15,1-5.  
   ²¹De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.
   ²²Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?• Ésa. 18,18.  
   ²³Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!
   ²⁴Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.• Zsolt. 118,19.  
   ²⁵Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;
   ²⁶Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:• vers 7.  
   ²⁷Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.• vers 8.  
   ²⁸A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.
   ²⁹A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?• Zsolt. 22,5.  6.  † Zsolt. 13,4.  5.  
   ³⁰A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?• Ésa. 28,16.  Róm. 10,11.  
   ³¹A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.• Zsolt. 5,9.  27,11.  
   ³²Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.• Zsolt. 18,3.  
   ³³Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.• Zsolt. 103,17.  106,1.  
   ³⁴Szóla továbbá az Úr Jóbnak, • és monda:• rész 38,1.  
   ³⁵A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddődik, feleljen néki!
   ³⁶És szóla Jób az Úrnak, és monda:• Jób 36,22.  
   ³⁷Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem.• 5Móz. 28,1-14.  
   ³⁸Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé!• Ésa. 43,25.