A János írása szerint való szent evangyéliom

5 ¹Ezek után ünnepök vala a zsidóknak, és felméne Jézus • Jeruzsálembe.• 2Móz. 23,17.  
²Van pedig Jeruzsálemben a Juhkapunál egy tó, a melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornácza van.• Ésa. 58,11.  † rész 4,12.  
   ³Ezekben feküvék a betegek, vakok, sánták, aszkórosok nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.• rész 16,7.  Jóel 2,28.  Csel. 2,17.  
   ⁴Mert időnként angyal szálla a tóra, és felzavará a vizet: a ki tehát először lépett bele a víz felzavarása után, meggyógyult, akárminémű betegségben volt.• rész 6,14.  Luk. 7,16.  
   ⁵Vala pedig ott egy ember, a ki harmincnyolcz esztendőt töltött betegségében.• rész 1,47.  
   ⁶Ezt a mint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van; monda néki: Akarsz-é meggyógyulni?• Mik. 5,2.  Mát. 2,5.  
   ⁷Felele néki a beteg: Uram, nincs emberem, hogy a mikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a tóba; és mire én oda érek, más lép be előttem.• rész 9,16.  10,19.  
   ⁸Monda néki Jézus: Kelj fel, vedd fel a te nyoszolyádat, • és járj!• Mát. 9,6.  Márk 2,11.  Luk. 5,24.  
   ⁹És azonnal meggyógyula az ember, és felvevé nyoszolyáját, és jár vala. Aznap pedig szombat vala.• Mát. 24,30.  Márk 13,26.  Jel. 1,7.  1Thess. 4,16.  
   ¹⁰Mondának azért a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, • nem szabad néked a nyoszolyádat hordanod!• 2Móz. 20,10.  5Móz. 5,14.  Nehem. 13,19.  Jer. 17,21.  Mát. 12,2.  Márk 2,24.  Luk. 6,2.  
   ¹¹Felele nékik: A ki meggyógyított engem, az mondá nékem: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj.• Ésa. 40,11.  Ezék. 34,23.  37,24.  † 1Ján. 3,16.  
   ¹²Megkérdék azért őt: Ki az az ember, a ki mondá néked: Vedd fel a nyoszolyádat, és járj?• rész 12,42.  
   ¹³A meggyógyult pedig nem tudja vala, hogy ki az; mert Jézus félre vonult, sokaság lévén azon a helyen.
   ¹⁴Ezek után találkozék vele Jézus a templomban, és monda néki: Ímé meggyógyultál; többé ne • vétkezzél, hogy † rosszabbul ne legyen dolgod!• rész 8,11.  † Mát. 12,45.  Luk. 11,26.  2Pét. 2,20.  
   ¹⁵Elméne az az ember, és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, a ki őt meggyógyította.• 5Móz. 1,17.  17,4.  
   ¹⁶És e miatt üldözőbe vevék a zsidók Jézust, és meg akarák őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.• Ésa. 49,6.  Luk. 2,30-32.  Eféz. 2,12.  13.  
   ¹⁷Jézus pedig felele nékik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.• Ésa. 53,12.  
   ¹⁸E miatt aztán még inkább meg akarák őt ölni a zsidók, mivel nem csak a szombatot rontotta meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondotta, • egyenlővé tévén magát az Istennel.• rész 8,38.  10,33.  Fil. 2,6.  
   ¹⁹Felele azért Jézus, és monda nékik: Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet • önmagától, hanem ha látja † cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképen a Fiú is cselekszi.• vers 30.  † rész 8,38.  
   ²⁰Mert az Atya szereti • a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok.• rész 3,35.  
   ²¹Mert a mint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is a kiket akar, • megelevenít.• rész 11,43.  44.  17,2.  
   ²²Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az • ítéletet egészen a Fiúnak adta;• Mát. 25,31-46.  Csel. 17,31.  
   ²³Hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. A ki nem tiszteli • a Fiút, nem tiszteli az Atyát, a ki elküldte őt.• 1Ján. 2,23.  
   ²⁴Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz • annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem † általment a halálból az életre.• rész 3,18.  36.  6,40.  47.  † rész 8,51.  
   ²⁵Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek.• vers 38.  rész 5,36.  
   ²⁶Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
   ²⁷És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia.• vers 14.  
   ²⁸Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják • az ő szavát,• 1Thess. 4,16.  
   ²⁹És kijőnek; • a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására.• Dán. 12,2.  Mát. 25,46.  
   ³⁰Én semmit sem • cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak † akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét.• vers 19.  † rész 6,38.  
   ³¹Ha én teszek • bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.• rész 8,14.  
   ³²Más az, a ki bizonyságot • tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam.• Ésa. 42,1.  Mát. 3,17.  17,5.  Luk. 3,22.  9,35.  
   ³³Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot • tett az igazságról.• rész 1,19.  
   ³⁴De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.• 5Móz. 17,6.  19,15.  
   ³⁵Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
   ³⁶De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek • bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.• rész 10,25.  38.  
   ³⁷A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett • rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát † nem láttátok.• Mát. 3,17.  Luk. 3,22.  † 2Móz. 33,20.  1Tim. 6,16.  1Ján. 4,12.  
   ³⁸Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.• rész 7,34.  
   ³⁹Tudakozzátok • az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot † tesznek rólam;• Csel. 17,11.  † Luk. 24,27.  
   ⁴⁰És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek • legyen!• rész 6,47.  
   ⁴¹Dicsőséget emberektől nem nyerek.• rész 3,18.  
   ⁴²De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
   ⁴³Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok.• rész 7,28.  
   ⁴⁴Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy • Istentől van, nem keresitek?• rész 12,43.  Róm. 2,29.  
   ⁴⁵Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek.• rész 3,14.  12,32.  
   ⁴⁶Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt • ő.• 1Móz. 3,15.  12,3.  22,18.  49,10.  5Móz. 18,15.  18.  
   ⁴⁷Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?• rész 7,31.