Ésaiás próféta könyve

42 ¹Ímé az én szolgám, • a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek.• Mát. 12,17-21.  3,16.  17.  
²Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán.• rész 52,6.  Jer. 29,10.  44,28.  
   ³Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, • a törvényt igazán jelenti meg.• rész 69,1.  50,4.  
   ⁴Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak • tanítására.• rész 51,5.  
   ⁵Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki • lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak:• Csel. 17,25.  
   ⁶Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, • pogányoknak világosságává.• rész 49,6.  Jer. 50,5.  Luk. 2,32.  
   ⁷Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és • a fogházból a sötétben ülőket.• Luk. 4,48.  Ésa. 47,5.  49,9.  
   ⁸Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak • nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.• rész 18,11.  
   ⁹A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom • veletek.• rész 43,19.  
   ¹⁰Énekeljetek az Úrnak • új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói.• Zsolt. 96,1.  33,3.  40,4.  98,1.  144,9.  149,1.  
   ¹¹Emeljék fel szavokat • a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak.• Zsolt. 97,1.  
   ¹²Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben.• Zsolt. 10,11.  94,6.  7.  Ezék. 8,12.  9,9.  Jób 22,13.  14.  Ésa. 19,11.  Ezék. 28,4.  Jer. 50,35.  51,57.  
   ¹³Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt • vesz.• rész 59,16.  Zsolt. 35,1.  2.  3.  2Móz. 15,3.  
   ¹⁴Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok!• Dán. 2,2.  
   ¹⁵Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok.• rész 44,25.  
   ¹⁶A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem • hagyom.• Jer. 2,6.  31.  Jób 30,3.  
   ¹⁷Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban • bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink!• Zsolt. 97,7.  
   ¹⁸Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok!• Zsolt. 78,34.  36.  Jer. 5,2.  Zsolt. 68,27.  
   ¹⁹Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? • és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája?• Ezék. 12,2.  5Móz. 32,28.  
   ²⁰Sokat láttál, • de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall.• rész 6,9.  5Móz. 4,32-36.  29,3.  4.  Zsolt. 78,1.  Zsolt. 105,1.  Zsolt. 106,1.  Zsolt. 114,1.  
   ²¹Az Úr igazságáért azt • akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.• 5Móz. 4,8.  32.  5,21.  23.  
   ²²De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza!• Ámós 3,7.  5Móz. 32,27.  
   ²³Ki veszi ezt • közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután!• vers 19.  25.  
   ²⁴Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére?
   ²⁵Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem • tért eszére!• rész 10,16.