Mózes első könyve a teremtésről

50 ¹József pedig az ő atyja orczájára borúla és siránkozék felette és csókolgatá őt.
²És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izráelt.
   ³Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az Égyiptombeliek hetven napig.
   ⁴És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a Faraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a Faraónak, mondván:
   ⁵Az én atyám engem • megesketett, mondván: Ímé én meghalok; az én síromba, melyet Kanaán földén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek.• rész 47,29-31.  
   ⁶És monda a Faraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, a mint megesketett téged.
   ⁷Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a Faraó szolgái, az ő házának vénei és Égyiptom földének minden vénei.
   ⁸Józsefnek is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földén.
   ⁹Felmenének annakfelette ő vele szekerek is és lovagok, úgy hogy igen nagy sereg vala.
   ¹⁰Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját.
   ¹¹És láták az ország lakosai, a Kanaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, és mondának: Keserves gyásza ez az Égyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Miczrajimnak, mely a Jordánon túl van.
   ¹²Aképen cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, a miképen megparancsolta vala nékik.
   ¹³Elvivék • ugyanis őt az ő fiai Kanaán földére és eltemeték őt a Makpelah mezőnek barlangjába, melyet vett vala Ábrahám a mezővel együtt temetésre való örökségnek † a Khitteus Efrontól Mamrénak átellenében.• Csel. 7,16.  † rész 23,16.  17.  
   ¹⁴És visszatére József Égyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mind azok, kik vele fölmentek vala az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.
   ¹⁵A mint láták József bátyjai, hogy az ő atyjok meghalt, ezt mondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a • gonoszt, a mit rajta elkövettünk.• rész 37,28.  
   ¹⁶Izenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván:
   ¹⁷Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnöket, mert gonoszul cselekedtek te ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, a kik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondák néki.
   ¹⁸Járulának pedig ő hozzá az ő testvérei is, és leborúlának előtte és mondának: Ímé mi a te szolgáid vagyunk.
   ¹⁹József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én?
   ²⁰Ti gonoszt gondoltatok én ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy a mint ma, hogy sok nép életét megtartsa.
   ²¹Most annakokáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvígasztalá őket és szívökre beszéle.
   ²²József pedig Égyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának házanépe. És éle József száz tíz esztendeig.
   ²³És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának Mákhirnak is születtek József térdén gyermekei.
   ²⁴És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat • titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.• Zsid. 11,22.  
   ²⁵És megesketé József Izráel fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonnyal meglátogat, • vigyétek fel innen az én tetemeimet magatokkal.• 2Móz. 13,19.  Józs. 24,32.  
   ²⁶És meghala József • száz tíz esztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Égyiptomban.• vers 22.