Mózes első könyve a teremtésről

1 ¹Kezdetben • teremté Isten az eget és a földet.• rész 2,4.  5.  Zsolt. 33,6.  89,12.  136,5.  Csel. 14,15.  17,24.  Zsid. 11,3.  Jób 33,4.  
²A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
   ³És • monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.• 2Kor. 4,6.  
   ⁴És látá Isten, hogy jó a világosság; és • elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.• Ésa. 45,7.  
   ⁵És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
   ⁶És monda Isten: • Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.• Jer. 10,12.  51,15.  
   ⁷Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a • mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.• Zsolt. 148,4.  
   ⁸És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
   ⁹És monda Isten: • Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.• Jób 38,8.  Zsolt. 33,6.  7.  9.  Zsolt. 136,6.  
   ¹⁰És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket • pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.• Zsolt. 95,5.  
   ¹¹Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
   ¹²Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
   ¹³És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
   ¹⁴És monda Isten: Legyenek világító • testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.• Zsolt. 104,19.  
   ¹⁵És legyenek • világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.• Jer. 31,35.  
   ¹⁶Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: • a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.• Zsolt. 136,7-9.  
   ¹⁷És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
   ¹⁸És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
   ¹⁹És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.
   ²⁰És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
   ²¹És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
   ²²És megáldá azokat Isten, mondván: • Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.• rész 8,17.  
   ²³És lőn este és lőn reggel, ötödik nap.
   ²⁴Azután monda az Isten: Hozzon a föld élő állatokat nemök szerint: barmokat, csúszó-mászó állatokat és szárazföldi vadakat nemök szerint. És úgy lőn.
   ²⁵Teremté tehát Isten a szárazföldi vadakat nemök szerint, a barmokat nemök szerint, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokat nemök szerint. És látá Isten, hogy jó.
   ²⁶És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és • hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.• rész 5,1.  1.  1Kor. 11,7.  Kol. 3,10.  
   ²⁷Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá • és asszonynyá teremté őket.• Mát. 19,4.  Márk 10,6.  
   ²⁸És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
   ²⁹És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó • fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.• rész 9,3.  Zsolt. 115,16.  
   ³⁰A föld minden • vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.• Zsolt. 104,14.  
   ³¹És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.