A prédikátor Salamon könyve

1 ¹A prédikátornak, Dávid • fiának, Jeruzsálem † királyának beszédei.• 1Krón. 22,9.  10.  † vers 12.  
²Felette nagy • hiábavalóság, azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!• vers 14.  rész 2,1-27.  
   ³Micsoda haszna van az embernek minden ő munkájában, melylyel munkálkodik a nap alatt?• 2Kir. 15,29.  Ésa. 5,25.  
   ⁴Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad.• Jer. 5,3.  
   ⁵És a nap • feltámad, és elnyugszik a nap; és az ő helyére siet, a hol ő ismét feltámad.• Zsolt. 19,6.  7.  
   ⁶Siet délre, és átmegy észak felé; körbe-körbe siet a szél, és a maga keringéséhez visszatér a szél.
   ⁷Minden folyóvíz siet a tengerbe; mindazáltal a tenger mégis meg nem telik: akármicsoda helyre a folyóvizek siessenek, ugyanazon helyre térnek vissza.• Ésa. 3,13.  Jer. 6,14.  Mát. 23,13.  
   ⁸Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem • látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.• Péld. 27,20.  
   ⁹A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.• Ésa. 47,14.  Mát. 3,12.  
   ¹⁰Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.• Ésa. 13,9.  10.  † Jer. 16,6.  9.  
   ¹¹Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.• Jer. 19,9.  
   ¹²Én prédikátor, királya • voltam Izráelnek Jeruzsálemben.• vers 1.  
   ¹³És adám az én elmémet mindazok vizsgálására és bölcsen • való tudakozására, melyek lesznek az ég alatt. Ez gonosz hiábavaló foglalatosság, melyet adott Isten az emberek fiainak, hogy gyötrődjenek vele.• 1Kir. 4,30-33.  
   ¹⁴Láttam minden dolgokat, melyek lesznek a nap alatt, és ímé • minden csak hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme!• vers 2.  rész 2,1-27.  
   ¹⁵Az egyenetlen meg nem egyenesíthető, és a fogyatkozás meg nem számlálható.• Ésa. 7,17-20.  Mik. 7,4.  Luk. 12,20.  
   ¹⁶Szóltam az én elmémmel, mondván: ímé, én nagygyá lettem, és gyűjtöttem bölcseséget mindazok felett, a kik • fők voltak én előttem Jeruzsálemben, és az én elmém bőven látott bölcseséget és tudományt!• 1Kir. 4,31.  
   ¹⁷Adtam annakfelette az én elmémet a bölcseségnek tudására, és az esztelenségnek • és bolondságnak megtudására. Megtudtam, hogy ez is a lélek † gyötrelme.• rész 2,4.  † rész 2,1.