106
1Dicsérjétek az Urat.
Magasztaljátok • az Urat, mert jó; mert örökkévaló az ő kegyelme.• Zsolt. 107,1. 1Krón. 16,7.
2Ki beszélhetné el az Úr nagy • tetteit? és jelenthetné ki minden dicsőségét?• Zsolt. 105,27-41.
3Boldog, a ki megtartja a • törvényt, és igazán cselekszik minden időben.• 5Móz. 27,1-14.
4Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jőjj el hozzám szabadításoddal,
5Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, és örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!
6Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bűnösök, gonoszok valánk.
7Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, • a veres tengernél.• 2Móz. 14,11. 12.
8De ő megsegíté őket az ő • nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.• Ésa. 48,9. Ezék. 20,22.
9Rákiálta a • veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé őket a mélységeken, mint egy síkon.• 2Móz. 14,21. 22.
10És kisegíté őket a gyűlölő • kezéből; kimentette őket ellenség kezéből.• 2Móz. 14,8. 23-28.
11Szorongatóikat • víz borította el, egy sem maradt meg belőlük.• 2Móz. 14,28.
12És hittek az ő beszédeinek, és énekelték • az ő dicséretét.• 2Móz. 15,1-21.
13Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem • várák az ő tanácsát!• 2Móz. 15,24. 17,2.
14Epekedés • epeszté őket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.• 4Móz. 11,4. 1Kor. 10,6.
15És megadá nékik, a mit kivántak; és • ösztövérséget bocsáta lelkökbe.• 4Móz. 11,31. 32.
16És irigységre indulának • Mózes ellen a táborban, az Úr † szentje, Áron ellen.• 4Móz. 16,2. 3. 13. † 3Móz. 21,8.
17Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és • beborítá Abirám seregét.• 4Móz. 16,32.
18És tűz • gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.• 4Móz. 16,35.
19Borjút • csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány előtt.• 2Móz. 32,4-6.
20Felcserélték az ő dicsőségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.• 1Sám. 24,10.
21Elfeledkezének Istenről, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat művelt Égyiptomban,
22Csodákat • a Khám országában, félelmetes dolgokat † a veres tenger mellett.• 1Krón. 1,8. † vers 9. 11.
23Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes, az ő választottja, elébe állott • a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse őket.• 4Móz. 14,11-20.
24És becsmérelték • a kivánatos földet, nem hittek az ő igéretének.• 4Móz. 14,2-4.
25És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.
26De ő felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa • őket a pusztában;• 4Móz. 14,11. 12.
27S hogy a pogányok közé • dobja magvaikat, és szétszórja őket a tartományokban.• Ezék. 20,23. 26.
28Majd • hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.• 4Móz. 25,3. 9.
29És felingerelték cselekedeteikkel, és • zúdult reájok a csapás.• 4Móz. 25,4-9.
30Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lőn.
31És igazságul • tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.• 4Móz. 25,7. 12. 13. 1Sám. 2,30-33.
32Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és • baja támadt Mózesnek miattok,• 4Móz. 20,8. 11. 12.
33Mert megkeseríték az ő szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.
34Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította őket • az Úr.• 5Móz. 7,1. 2.
35Sőt összeelegyedtek • a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.• Bir. 3,5.
36És tisztelték azoknak bálványait, és tőrré levének azok reájok.• Zsolt. 48,2. 4. 12. 13.
37És feláldozák • fiaikat és leányaikat † az ördögöknek,• Ezék. 16,20. 21. † 2Kir. 16,3. 17,17.
38És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertőzteték a föld öldökléssel.• 2Sám. 5,6. 9.
39És tisztátalanokká lőnek cselekedeteikben, • és paráznákká tetteikben.• Bir. 2,13. 10,18. 19.
40De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és • megútálta az ő örökségét.• Zsolt. 78,79.
41És odaadá őket • pogányok kezébe, és gyűlölőik uralkodtak rajtok.• Bir. 2,13-15.
42És sanyargatták őket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!• Zsolt. 132,12. 13. 2Krón. 6,6.
43Számtalanszor • megmentette őket, de ők felháboríták szándékaikkal, és mélyebben † merültek bűneikbe.• Bir. 2,16. 18. † Jer. 15,6.
44De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;
45És megemlékezett velök kötött szövetségéről, és nagy • kegyelmessége szerint megengesztelődék.• 5Móz. 30,1-5.
46És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a • kik őket fogva elvivék.• 2Kir. 25,27-30.
47Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és • gyűjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsőítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.• 1Krón. 16,35.
48Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.• 2Sám. 5,17. 8,1-14. 2Sám. 10,1-9.