Mózes negyedik könyve az izráeliták megszámlálásáról való könyv

32 ¹Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmok vala. Mikor látták a Jázér földét és a Gileád földét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely:
²Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván:
   ³Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon:
   ⁴A föld, a melyet megvert az Úr az Izráel fiainak gyülekezete előtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig sok marhájok van.
   ⁵És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon.
   ⁶Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok?
   ⁷És miért idegenítitek el Izráel fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, a melyet adott nékik az Úr?
   ⁸A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám őket • Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet;• rész 13,3.  4.  5Móz. 1,22.  
   ⁹Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és • elidegeníték Izráel fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, a melyet adott vala nékik az Úr.• rész 13,32-34.  
   ¹⁰Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván:
   ¹¹Nem • látják meg azok az emberek, a kik feljöttek Égyiptomból, húsz esztendőstől fogva és feljebb, azt a földet, a mely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak én utánam;• rész 14,28-30.  
   ¹²Kivéve a Kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után.
   ¹³És megharaguvék az Úr Izráelre, és bujdostatá őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, a mely gonoszt cselekedett vala az Úr szemei előtt.
   ¹⁴És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izráel ellen.
   ¹⁵Hogyha elfordultok az ő utaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet.
   ¹⁶És járulának közelebb ő hozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat;
   ¹⁷Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izráel fiai • előtt, míg beviszszük őket az ő helyökre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e † földnek lakosai miatt.• Józs. 4,12.  † Józs. 4,12.  
   ¹⁸Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, a míg Izráel fiai közül meg nem kapja kiki az ő örökségét.
   ¹⁹Mert nem veszünk mi részt az örökségben ő velök a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felől.
   ²⁰És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, a mit szóltok; ha az Úr előtt készültök fel a hadra;
   ²¹És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr előtt, míg kiűzi az ő ellenségeit maga előtt;
   ²²És csak azután tértek vissza, ha az a föld meghódol az Úr előtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr előtt, és Izráel előtt, és az a föld birtokotokká lesz néktek az Úr előtt.
   ²³Hogyha nem így cselekesztek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötöknek büntetése utólér benneteket!
   ²⁴Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de a mit fogadtatok, azt megcselekedjétek.
   ²⁵És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A te szolgáid úgy cselekesznek, a mint az én Uram parancsolja.
   ²⁶A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban;
   ²⁷A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve, harczolni az Úr előtt, a miképen az én Uram szól.
   ²⁸Parancsot ada azért ő felőlök Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak a • Nún fiának, és az Izráel fiai törzseiből való atyák fejeinek,• Józs. 1,1.  
   ²⁹És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr előtt, és meghódol a föld ti előttetek: akkor adjátok nékik a Gileád földét birtokul.
   ³⁰Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kanaán földén.
   ³¹És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: A mit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképen cselekeszünk.
   ³²Mi átmegyünk fegyveresen az Úr előtt a Kanaán földére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen.
   ³³Nékik adá • azért Mózes, tudniillik a Gád fiainak, a Rúben fiainak és a József fiának, Manasse féltörzsének, Szihonnak, az Emoreusok királyának országát, és Ógnak, Básán királyának országát; azt a földet az ő városaival, határaival, annak a földnek városait köröskörül.• 5Móz. 3,12.  13.  Józs. 13,8.  15,24.  29.  
   ³⁴És megépíték a Gád fiai Dibont, Ataróthot, Aroért,
   ³⁵Atróth-Sofánt, Jázért, Jogbehát,
   ³⁶Beth-Nimrát, és Beth-Haránt, kerített városokat juhaklokkal egyben.
   ³⁷A Rúben fiai pedig megépíték Hesbont, Elealét, Kirjáthaimot,
   ³⁸Nébót, Baál-Meont, (változtatott néven nevezve) és Sibmát. És új neveket adának a városoknak, a melyeket építének.
   ³⁹Mákirnak, a Manasse fiának fiai pedig Gileádba vonulának, és bevevék azt, és kiűzék az Emoreust, a ki ott vala.
   ⁴⁰Adá azért Mózes Gileádot Mákirnak, • a Manasse fiának, és lakozék abban.• 1Móz. 50,23.  
   ⁴¹Jáir pedig, • a Manasse fia elméne, és bevevé azoknak falvait, és hívá azokat Jáir falvainak.• 1Krón. 2,22.  
   ⁴²Nóbah is elméne, és bevevé Kenáthot és annak városait, és hívá azt Nóbáhnak, a maga nevéről.