Mózes negyedik könyve az izráeliták megszámlálásáról való könyv

17 ¹És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
²Szólj Izráel fiainak, és végy tőlök egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére.
   ³Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző esik az ő atyjok házának fejéért.
   ⁴És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, a hol megjelenek néktek.
   ⁵És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
   ⁶Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala.
   ⁷És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.
   ⁸És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.
   ⁹És kihozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az ő vesszejét.
   ¹⁰És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság ládája • elé, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.• Zsid. 9,4.  
   ¹¹És megcselekedé Mózes; a mint parancsolta vala az Úr néki, akképen cselekedék.
   ¹²És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: Ímé pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!
   ¹³Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestől elpusztulunk-é?!