Mózes negyedik könyve az izráeliták megszámlálásáról való könyv

14 ¹És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.
²És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!
   ³Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?
   ⁴És mondának egymásnak: Szerezzünk előttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.
   ⁵Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe előtt.
   ⁶Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelői közül valók valának, meghasogaták ruháikat.
   ⁷És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.
   ⁸Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.
   ⁹Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlök az ő oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlök!
   ¹⁰Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze őket: megjelenék az Úrnak dicsősége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.
   ¹¹És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz • engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?• 1Kor. 10,9.  
   ¹²Megverem őket döghalállal, és elvesztem őket; • téged pedig nagy néppé teszlek, és ő nálánál erősebbé.• 2Móz. 32,10.  
   ¹³És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek • (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):• 2Móz. 32,12.  
   ¹⁴Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtől szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhőd • megállott ő rajtok, és felhőoszlopban jársz te ő előttök nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.• 2Móz. 13,21.  
   ¹⁵Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:
   ¹⁶Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet • a földre, a mely felől megesküdött nékik, azért öldöste le őket a pusztában.• 5Móz. 9,28.  
   ¹⁷Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:
   ¹⁸Az • Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de a bűnöst nem hagyja büntetlenül; † megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.• 2Móz. 34,6.  † 2Móz. 20,5.  5Móz. 5,9.  
   ¹⁹Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.
   ²⁰És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.
   ²¹De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsősége az egész földet.
   ²²Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsőségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:
   ²³Nem látják meg azt a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.
   ²⁴De • az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem őt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az ő magva.• Józs. 14,8.  9.  
   ²⁵De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.
   ²⁶Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
   ²⁷Meddig tűrjek e gonosz gyülekezetnek, a mely • zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!• Zsid. 3,17.  
   ²⁸Mondd meg nékik: • Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!• Zsolt. 106,26.  Zsid. 3,18.  
   ²⁹E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig • mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendőstől fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.• rész 26,65.  
   ³⁰És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, • a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.• 5Móz. 1,35.  Zsid. 3,18.  
   ³¹De kicsinyeiteket, a kik felől azt mondtátok, hogy prédára lesznek; őket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.
   ³²A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.
   ³³A ti fiaitok • pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.• 5Móz. 1,39.  
   ³⁴A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.
   ³⁵Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.
   ³⁶A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földről:
   ³⁷Azok a férfiak • azért, a kik rossz hírt terjesztének a földről, meghalának az Úr előtt csapás által.• 1Kor. 10,10.  Júd. 1,5.  
   ³⁸Csak Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.
   ³⁹A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.
   ⁴⁰És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyről szólott az Úr, mert vétkeztünk.
   ⁴¹És monda • Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az néktek.• 5Móz. 1,41.  42.  
   ⁴²Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek előtt.
   ⁴³Mert az Amálek és a Kananeus van ott előttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.
   ⁴⁴Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.
   ⁴⁵Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék őket, és vágák őket mind Hormáig.