A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

8 ¹És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő,• Mát. 5,25.  26.  
²És némely asszonyok, a kiket tisztátalan lelkektől és • betegségekből gyógyított meg, Mária, † a ki Magdalénának neveztetik, kiből hét ördög ment ki,• Mát. 27,56.  † Márk 16,9.  Ján. 19,25.  
   ³És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának néki.• Ján. 11,2.  
   ⁴Mikor pedig nagy sokaság gyűlt egybe, és minden városból mentek vala ő hozzá, monda példázat által:• rész 19,43.  44.  21,23.  24.  
   ⁵Kiméne a • magvető, hogy elvesse az ő magvát: és magvetés közben némely esék az útfélre; és eltapostaték, és az égi madarak megevék azt.• Mát. 13,3-9.  Márk 4,1-20.  
   ⁶És némely esék a kősziklára; és mikor kikelt, elszárada, mert nem vala nedvessége.• Préd. 12,15.  
   ⁷Némely esék a tövis közé; és a tövisek vele együtt növekedvén, megfojták azt.• rész 19,42-44.  Mát. 3,8-10.  
   ⁸Némely pedig esék a jó földbe; és mikor kikelt, százannyi hasznot hoza. Ezeket mondván, kiált vala: A kinek van füle a hallásra, hallja.• Mát. 6,9.  
   ⁹És megkérdék őt az ő tanítványai, mondván: Mi lehet e példázat?• Mát. 5,44.  † Zsolt. 22,19.  
   ¹⁰Ő pedig monda nékik: Néktek adatott, hogy az Isten országának titkait értsétek; egyebeknek példázatokban, hogy látván • ne lássanak, és hallván ne értsenek.• Ésa. 6,9.  Mát. 13,13-15.  
   ¹¹A példázat pedig ez: A mag az Isten beszéde.• Zsolt. 69,22.  
   ¹²Az útfélen • valók pedig azok, a kik hallják; aztán eljő az ördög, és kikapja az ígét az ő szívökből, hogy ne higyjenek és ne idvezüljenek.• Mát. 13,18-23.  Márk 4,15-20.  
   ¹³És a kősziklán valók azok, a kik, mikor hallják, örömmel veszik az ígét; de ezeknek nincs gyökerük, a kik egy ideig hisznek, a kísértés idején pedig elszakadnak.• Mát. 27,37.  Márk 15,26.  Ján. 19,19.  
   ¹⁴És a melyik a tövis közé esett, ezek azok, a kik hallották, de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek.
   ¹⁵A melyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, a kik a hallott ígét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel.• Mát. 7,7.  
   ¹⁶Senki pedig, ha gyertyát gyújt, be nem fedi azt valami edénynyel, sem az ágy alá nem rejti; • hanem a gyertyatartóba teszi, hogy a kik bemennek, lássák a világot.• rész 11,33.  Mát. 5,15.  
   ¹⁷Mert nincs oly titok, mely • nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.• rész 12,2.  Jób 12,22.  Mát. 10,26.  Márk 4,22.  
   ¹⁸Meglássátok azért, mimódon hallgatjátok: mert a kinek van, • annak adatik; és a kinek nincs, még a mijét gondolja is hogy van, elvétetik tőle.• rész 19,26.  Mát. 13,12.  25,29.  Márk 4,25.  
   ¹⁹Jövének pedig hozzá az ő anyja és • atyjafiai, de nem tudtak hozzá jutni a sokaság miatt.• Mát. 13,46-50.  
   ²⁰És tudtára adák néki, mondván: A te anyád és atyádfiai künn állnak, téged akarván látni.• Mát. 9,32-34.  
   ²¹Ő pedig felelvén, monda nékik: Az én anyám és az én atyámfiai ezek, a kik az Isten beszédét hallgatják, és megcselekszik azt.• Mát. 13,31.  32.  Márk 4,31.  
   ²²Lőn pedig egy napon, hogy • beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának.• Mát. 8,23-27.  Márk 4,37-41.  
   ²³De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának.• Mát. 12,24-32.  Márk 3,22-30.  
   ²⁴És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség.• Mát. 9,35.  Márk 6,6.  
   ²⁵És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?• Csel. 19,13.  
   ²⁶És evezének a • Gaderénusok tartományaiba, mely Galileával átellenben van.• Mát. 8,28-34.  Márk 5,1-17.  
   ²⁷És mikor ő kiment a földre, jöve elébe a városból egy ember, kiben ördögök voltak sok időtől fogva, sem ruhába nem öltözött, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.• Mát. 25,10-12.  † Mát. 7,21.  25,42.  43.  
   ²⁸És mikor meglátta Jézust, felkiálta és lábai elé esék néki, és fenszóval monda: Mi közöm van nékem te veled, Jézus, felséges Istennek Fia? kérlek téged, ne gyötörj engem.• Mát. 7,22.  23.  
   ²⁹Mert azt parancsolá annak a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert gyakran elragadá őt: annakokáért lánczokkal és békókkal megkötözve őrizteték; de a kötelékeket elszaggatván, az ördögtől a pusztákba hajtaték.• Mát. 12,30.  
   ³⁰Megkérdé pedig őt Jézus, mondván: Mi a neved? És ő monda: Légió; mert sok ördög ment vala bele.• Mát. 12,43-45.  
   ³¹És kérék őt, hogy ne parancsolja nékik, hogy a mélységbe menjenek.• Róm. 15,14.  18.  19.  24.  
   ³²Vala pedig ott egy nagy disznónyáj, legelészve a hegyen; és kérék őt, hogy engedje meg nékik, hogy azokba menjenek. És megengedé nékik.• 2Pét. 2,20.  21.  
   ³³És minekutána kimentek az ördögök az emberből, bemenének a disznókba; és a disznónyáj a meredekről a tóba rohana, és megfullada.• rész 1,48.  
   ³⁴A pásztorok pedig látván mi történt, elfutának, és elmenvén, hírré adák a városban és a falukban.• rész 10,28.  Péld. 8,32.  
   ³⁵Kimenének azért megnézni mi történt; és menének Jézushoz, és ülve találák az embert, kiből az ördögök kimentek, felöltözve és eszénél, a Jézus lábainál; és megfélemlének.• Mát. 12,38-40.  Márk 8,12.  † Jón. 2,1.  2.  11.  
   ³⁶Elbeszélék pedig nékik azok is, a kik látták, mimódon szabadult meg az ördöngős.• Mát. 12,41-42.  
   ³⁷És kéré őt a Gadarénusok körül való tartományok egész sokasága, hogy ő közülök menjen el, mert felette igen félnek vala: ő pedig beülvén a hajóba, visszatére.• 1Kir. 10,1.  † Mát. 3,17.  1Tim. 3,16.  
   ³⁸Kéré pedig őt az az ember, a kiből az ördögök kimentek, hogy ő vele lehessen; de Jézus elbocsátá őt, mondván:• Jón. 3,3-5.  Mát. 12,41.  † rész 3,22.  
   ³⁹Térj vissza házadhoz, és beszéld el, mely nagy dolgokat tett az Isten veled. Elméne azért, hirdetvén az egész városban, mely nagy dolgokat cselekedett Jézus ő vele.• rész 8,16.  Mát. 5,15.  Márk 4,21.  
   ⁴⁰És lőn, hogy mikor Jézus visszatért, a nép örömmel fogadá őt; mert mindnyájan várják vala őt.• Mát. 6,22.  
   ⁴¹És ímé eljöve egy ember, kinek Jairus vala neve, ki • a zsinagógának feje volt; és Jézus lábai előtt leesvén, kéré őt, hogy menjen be az ő házába;• Mát. 9,18-26.  Márk 5,22-43.  
   ⁴²Mert vala néki egy egyetlen leánya, mintegy tizenkét esztendős, és az halálán volt. Mikor pedig ő méne, a sokaság szorongatá őt.• Mát. 12,11.  
   ⁴³És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendőtől fogva, és bár minden vagyonát az orvosokra költötte, senki meg nem tudta gyógyítani,
   ⁴⁴Hátulról hozzá járulván, illeté az ő ruhájának peremét; és azonnal elálla vérének folyása.• Márk 7,3.  8.  
   ⁴⁵És monda Jézus: Ki az, a ki engem illete? És mikor mindnyájan tagadták, monda Péter és a kik ő vele valának: Mester, a sokaság nyom és szorongat téged, és azt mondod: Ki az, a ki engem illete?• Mát. 23,25.  
   ⁴⁶Jézus pedig monda: Illete engem valaki; mert én észrevettem, hogy erő származék ki tőlem.
   ⁴⁷Mikor pedig látta az asszony; hogy nem maradt titokban, reszketve előjöve és előtte leesvén, megjelenté néki az egész sokaság előtt, miért illette őt, és hogy azonnal meggyógyult.
   ⁴⁸És ő monda néki: Bízzál leányom, a te hited megtartott • téged; eredj el békességgel!• rész 7,50.  17,19.  18,42.  Mát. 9,22.  Márk 5,34.  10,52.  
   ⁴⁹Mikor még a szó szájában vala, eljöve egy ember a zsinagóga fejének házától, mondván néki: Meghalt a leányod; ne fáraszd a Mestert!• rész 20,45-47.  Mát. 23,6.  7.  Márk 12,38.  39.  
   ⁵⁰Jézus pedig mikor ezt hallotta, felele néki, mondván: Ne félj; csak higyj, és megtartatik.• Mát. 25,34-36.  40.  
   ⁵¹Bemenvén pedig a házba, senkit nem bocsáta be, csak Pétert, Jakabot, Jánost és a leányzó atyját és anyját.
   ⁵²Sírának pedig mindnyájan, és gyászolák azt; ő pedig monda: Ne sírjatok; nem halt meg, hanem aluszik.• Mát. 23,4.  Csel. 15,10.  
   ⁵³És kineveték őt, tudván, hogy meghalt.• Mát. 23,29.  31.  
   ⁵⁴Ő pedig mindenkit kiküldvén, és a leányzó kezét megfogván, kiálta, mondván: Leányzó, kelj fel!• Mát. 23,31.  
   ⁵⁵És visszatére annak lelke, és azonnal fölkele; és ő parancsolá, hogy adjanak néki enni.• Csel. 12,2.  7,59.  5,40.  
   ⁵⁶És elálmélkodának annak szülei; ő pedig megparancsolá, hogy senkinek ne mondják, a mi történt.• Mát. 23,34.  35.