A Lukács írása szerint való szent evangyéliom

22 ¹Elközelgetett pedig a kovásztalan • kenyerek ünnepe, mely husvétnak mondatik.• 2Móz. 12,2-20.  Mát. 26,1.  2.  Márk 14,1.  2.  Ján. 11,55-57.  
²És a főpapok és az írástudók keresnek vala módot, hogyan öljék meg őt; • mert féltek a néptől.• Mát. 26,3-5.  Ján. 11,47-50.  
   ³Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek • neveztetik, és a tizenkettőnek számából vala;• Ján. 11,27.  
   ⁴És elmenvén, megbeszélé a főpapokkal és • a vezérekkel, mimódon adja őt nékik kezökbe.• Mát. 26,14.  15.  Márk 14,10.  
   ⁵És azok örülének, és megszerződének, hogy pénzt adnak néki;• vers 36.  rész 5,24.  6,40.  47.  20,21.  
   ⁶Ő pedig megigéré, és keres vala jó alkalmat, hogy őt nékik kezökbe adja zenebona nélkül.• vers 27.  
   ⁷Eljöve pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen meg kelle • öletni a husvéti báránynak;• 2Móz. 12,6.  
   ⁸És elküldé • Pétert és Jánost, mondván: Elmenvén, készítsétek el nékünk a husvéti bárányt, hogy megegyük.• Mát. 26,17-20.  Márk 14,12-17.  
   ⁹Ők pedig mondának néki: Hol akarod, hogy elkészítsük?• rész 13,29.  
   ¹⁰És ő monda nékik: Ímé, mikor bementek a városba, szembe jő veletek egy ember, ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt abba a házba, a melybe bemegy.• Márk 16,14.  Ján. 20,19.  1Kor. 15,5.  
   ¹¹És mondjátok a ház gazdájának: Ezt mondja néked a Mester: Hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a husvéti bárányt?• Mát. 14,3.  
   ¹²És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló helyet, berendezve, ott készítsétek el.• Márk 4,40.  
   ¹³Elmenvén pedig, úgy találák, a mint mondta nékik; és elkészíték a húsvéti bárányt.• Ján. 20,20.  27.  
   ¹⁴És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, • és a tizenkét apostol ő vele egyetembe.• Mát. 26,20-30.  Márk 14,17-26.  Ján. 13,21-26.  
   ¹⁵És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék:• rész 1,20.  † Malak. 3,1.  Mát. 11,10.  Márk 1,2.  Luk. 1,17.  
   ¹⁶Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában.• Mát. 21,9.  Márk 11,9.  Luk. 19,38.  Zsolt. 118,26.  
   ¹⁷És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között:• Csel. 10,40.  41.  
   ¹⁸Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének • gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa.• Márk 14,25.  
   ¹⁹És minekutána • a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.• 1Kor. 11,24.  25.  
   ²⁰Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.• Dán. 9,26.  
   ²¹De ímé annak • a keze, a ki engem elárul, velem van az asztalon.• Mát. 26,21-23.  
   ²²És az embernek Fia jóllehet, elmegy, • mint † elvégeztetett: de jaj annak az embernek, a ki által elárultatik!• Mát. 26,24.  Márk 14,21.  † Zsolt. 41,10.  Dán. 9,26.  
   ²³És ők kezdék egymás között kérdezni, vajjon ki lehet az ő közöttük, a ki ezt meg fogja tenni?• Ján. 15,26.  † Csel. 1,4.  2,1-4.  
   ²⁴Támada pedig köztük versengés is, • hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak.• rész 9,46.  
   ²⁵Ő pedig monda nékik: A pogányokon • uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak.• Mát. 20,25-27.  Márk 10,42-44.  
   ²⁶De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál.• rész 17,1.  
   ²⁷Mert melyik • nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.• Mát. 20,28.  
   ²⁸Ti vagytok pedig azok, kik megmaradtatok én velem az én • kísérteteimben;• 2Tim. 2,12.  
   ²⁹Én azért adok néktek, miképen az én Atyám adott nékem, országot,• rész 14,3.  17,24.  1Thess. 4,17.  
   ³⁰Hogy egyetek és igyatok az én asztalomon az én országomban, • és üljetek királyi székeken, ítélvén az Izráelnek tizenkét nemzetségét.• Mát. 19,28.  29.  
   ³¹Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, • mint a búzát;• Mát. 26,69-73.  
   ³²De én imádkoztam érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited: te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed.• Luk. 9,52.  53.  
   ³³Ő pedig monda néki: Uram, te veled kész vagyok mind tömlöczre, mind halálra menni!• vers 26.  rész 7,37-39.  Ésa. 12,3.  
   ³⁴És ő monda: Mondom néked Péter: Ma nem szól addig a kakas, míg te háromszor meg nem tagadod, hogy ismersz • engem.• Mát. 26,34.  Márk 14,30.  Ján. 13,38.  
   ³⁵És monda nékik: Mikor elküldtelek benneteket • erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok? Ők pedig mondának: Semmiben sem.• rész 9,3.  10,4.  Mát. 10,5.  9.  10.  
   ³⁶Monda azért nékik: De most, a kinek erszénye van elővegye, hasonlóképen a táskát; és a kinek nincs, adja el felső ruháját, és vegyen szablyát.
   ³⁷Mert mondom néktek, hogy még ennek az írásnak be kell teljesülni rajtam, hogy: • És a gonoszok közé számláltatott. Mert a mik reám vonatkoznak is, elvégeztetnek.• Ésa. 53,12.  Márk 15,28.  
   ³⁸Azok pedig mondának: Uram, ímé van itt két szablya. Ő pedig monda: Elég.• rész 1,9.  † 1Ján. 2,10.  
   ³⁹És kimenvén, méne az ő szokása szerint az • Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.• Mát. 26,36-46.  Márk 14,32-42.  Ján. 18,1.  2.  
   ⁴⁰És mikor ott a helyen vala, monda nékik: Imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.
   ⁴¹És ő eltávozék tőlök mintegy kőhajításnyira; és térdre esvén, imádkozék,• Ésa. 53,1.  
   ⁴²Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!• vers 27.  30.  
   ⁴³És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.• 5Móz. 12,5.  11.  1Kir. 9,3.  2Krón. 7,12.  
   ⁴⁴És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, • mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak.• Zsid. 5,7.  
   ⁴⁵És minekutána fölkelt az imádkozástól, az ő tanítványaihoz menvén, aludva találá őket a szomorúság miatt,• 2Kir. 17,29.  † Ésa. 2,3.  Róm. 3,2.  9,4.  
   ⁴⁶És monda nékik: Mit alusztok? Keljetek fel • és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek.• Mát. 26,45.  46.  
   ⁴⁷És mikor még beszéle, ímé • sokaság jöve, melynek az méne előtte, a ki Júdásnak neveztetik, egy a tizenkettő közül: és közelgete Jézushoz, hogy őt megcsókolja.• Mát. 26,47-56.  Márk 14,43-50.  Ján. 18,3-12.  
   ⁴⁸Jézus pedig monda néki: Júdás, csókkal árulod el az embernek Fiát?• rész 14,9.  
   ⁴⁹Látván pedig azok, a kik ő körülötte valának, a mi következik, mondának néki: Uram, vágjuk-é őket fegyverrel?• rész 9,37.  
   ⁵⁰És közülök valaki megvágá • a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét.• Ján. 18,10.  11.  
   ⁵¹Felelvén pedig Jézus, monda: Elég eddig. És illetvén annak fülét, meggyógyítá azt.
   ⁵²Monda pedig Jézus azoknak, a kik ő hozzá mentek, a főpapoknak, a templom tisztjeinek és a véneknek: Mint valami latorra, úgy • jöttetek szablyákkal és fustélyokkal?• Mát. 26,55.  
   ⁵³Mikor minden nap veletek voltam a • templomban, a ti kezeiteket nem vetétek én reám; de ez † a ti órátok, és a sötétségnek hatalma.• rész 19,45.  47.  † rész 18,31-33.  
   ⁵⁴Megfogván azért őt, elvezeték, és elvivék a főpap • házába. Péter pedig követi vala távol.• Mát. 26,57.  58.  
   ⁵⁵És mikor tüzet gerjesztettek az udvar közepén, és ők együtt leültek, Péter is leüle • ő velök.• Mát. 26,69-74.  Márk 14,66-72.  Ján. 18,17.  25-27.  
   ⁵⁶És meglátván őt egy szolgálóleány, a mint a világosságnál ült, szemeit reá vetvén, monda: Ez is ő vele vala!• Jel. 5,12.  † Ésa. 53,7.  
   ⁵⁷Ő pedig megtagadá őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt!• vers 15.  27.  
   ⁵⁸És egy kevéssel azután más látván őt, monda: Te is azok közül való vagy! Péter pedig monda: Ember, nem vagyok!• Mát. 9,37.  Luk. 10,2.  
   ⁵⁹És úgy egy óra mulva más valaki erősíté, mondván: Bizony ez is vele vala: mert Galileából való is.• Mát. 3,16.  Márk 1,10.  Luk. 3,21.  
   ⁶⁰Monda pedig Péter: Ember, nem tudom, mit mondasz! És azonnal, mikor ő még beszélt, megszólalt • a kakas.• Mát. 26,75.  
   ⁶¹És hátra fordulván az Úr, tekinte Péterre. És megemlékezék Péter az Úr szaváról, a mint néki mondta: Mielőtt a kakas • szól, háromszor megtagadsz engem.• vers 34.  Ján. 13,38.  
   ⁶²És kimenvén Péter, keservesen síra.• vers 29.  
   ⁶³És azok a férfiak, a kik fogva tarták Jézust, • csúfolják vala, vervén † őt.• Mát. 26,57-75.  Márk 14,53-72.  Ján. 18,13-27.  † Ésa. 50,6.  
   ⁶⁴És szemeit betakarván, arczul csapdosák • őt, és kérdezék őt, mondván: Prófétáld meg ki az, a ki téged vere?• Márk 14,65.  
   ⁶⁵És sok egyéb dolgot mondának néki, szidalmazván őt.
   ⁶⁶És a mint nappal lett, egybegyűle a nép véneinek tanácsa, főpapok és írástudók: és vivék őt az ő • gyülekezetükbe,• Mát. 27,1.  2.  
   ⁶⁷Mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk. Monda pedig nékik: Ha mondom néktek, nem hiszitek:• Mát. 13,57.  Márk 6,4.  Luk. 4,24.  
   ⁶⁸De ha kérdezlek is, nem feleltek nékem, sem el nem bocsátotok.• Mát. 4,18.  
   ⁶⁹Mostantól fogva ül • az embernek Fia az Isten hatalmának jobbja felől.• Mát. 26,64.  65.  
   ⁷⁰Mondának pedig mindnyájan: Te vagy tehát az Isten Fia? Ő pedig monda nékik: Ti mondjátok, hogy én vagyok!• Mát. 16,18.  19.  
   ⁷¹Azok pedig mondának: Mi szükségünk van • még bizonyságra? Hiszen mi magunk hallottuk az ő szájából.• vers 67.