Jób könyve

4 ¹És felele a témáni Elifáz, és monda:
²Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?
   ³Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket • megerősítetted;• Ésa. 53,3.  
   ⁴A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;
   ⁵Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!
   ⁶Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, • s nem reménységed-é utaidnak becsületessége?• rész 1,8.  2,10.  
   ⁷Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?
   ⁸A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot • vetnek, ugyanazt aratnak.• Péld. 22,8.  Hós. 10,13.  14.  
   ⁹Az Istennek lehelletétől • elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.• Ésa. 11,4.  2Thess. 2,8.  
   ¹⁰Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.
   ¹¹Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.• rész 18,12.  
   ¹²Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.
   ¹³Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.• 1Thess. 5,3.  
   ¹⁴Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.
   ¹⁵Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.
   ¹⁶Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:
   ¹⁷Vajjon a halandó igaz-é • Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?• rész 35,2.  Zsolt. 130,3.  
   ¹⁸Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:
   ¹⁹Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!
   ²⁰Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.
   ²¹Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é • meg, és pedig bölcsesség nélkül?• Zsolt. 49,11.