Jób könyve

3 ¹Ezután megnyitá Jób az ő száját, és megátkozá • az ő napját.• Jer. 20,14.  18.  
²És szóla Jób, és monda:• Zsolt. 69,9.  
   ³Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.
   ⁴Az a nap legyen sötétség, ne törődjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.• rész 2,9.  
   ⁵Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; a felhő lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.
   ⁶Az az éjszaka! Sűrű sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendőnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.
   ⁷Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.• Zsolt. 102,6.  Siral. 4,8.  
   ⁸Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.
   ⁹Sötétüljenek el az ő estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!• rész 16,9.  † vers 20.  
   ¹⁰Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elől a nyomorúságot.
   ¹¹Mért is nem haltam • meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?• rész 10,18.  Jer. 20,18.  
   ¹²Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlőkre, hogy szopjam?!
   ¹³Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -• Zsolt. 17,15.  Dán. 12,2.  Csel. 24,15.  
   ¹⁴Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kőhalmokat építenek.
   ¹⁵Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.
   ¹⁶Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?
   ¹⁷Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstől, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.
   ¹⁸A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.
   ¹⁹Kicsiny és nagy ott egyenlő, és a szolga az ő urától szabad.
   ²⁰Mért is ad Isten a nyomorultnak világosságot, • és életet a keseredett szivűeknek?• rész 6,9.  
   ²¹A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.• Zsolt. 37,35.  36.  
   ²²A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.
   ²³A férfiúnak, a ki útvesztőbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.
   ²⁴Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, • mint habok.• rész 16,16.  
   ²⁵Mert a mitől • remegve remegtem, az jöve reám, és a mitől rettegtem, az esék rajtam.• rész 1,5.  31,23.  
   ²⁶Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.• vers 15.