Jób könyve

24 ¹Miért is nem titkolja el a Mindenható az ő büntetésének idejét, és miért is nem látják meg az őt ismerők az ő ítéletének napjait?!
²A határokat • odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.• 5Móz. 19,14.  
   ³Az árvák szamarát elhajtják, és az özvegynek ökrét zálogba viszik.
   ⁴Lelökik az útról • a szegényeket, és a föld nyomorultjai együtt lappanganak.• Péld. 28,28.  
   ⁵Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.
   ⁶A mezőn a más vetését aratják, és a gonosznak szőlőjét szedik.
   ⁷Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.
   ⁸A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.
   ⁹Elszakítják az emlőtől az árvát, • és a szegényen levőt zálogba viszik.• Zsolt. 94,6.  
   ¹⁰Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen • vonszolják a kévét.• 3Móz. 19,13.  
   ¹¹Az ő kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.
   ¹²A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törődik e méltatlansággal.
   ¹³Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.
   ¹⁴Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli • a szegényt és szűkölködőt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.• Zsolt. 10,8.  9.  
   ¹⁵A paráznának szeme • pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.• Péld. 7,7-10.  
   ¹⁶Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.
   ¹⁷Sőt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.
   ¹⁸Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, • nem tér a szőlőkbe vivő útra.• Zsolt. 11,6.  
   ¹⁹Szárazság és hőség nyeli el a hó vizét, a pokol • azokat, a kik vétkeznek.• Zsolt. 49,15.  
   ²⁰Elfelejti őt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,
   ²¹A ki megrontotta a meddőt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.
   ²²De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.
   ²³Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.• rész 38,1.  
   ²⁴Magasra emelkednek, egy kevés idő és már nincsenek! • Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.• rész 22,20.  Zsolt. 1,4.  73,19.  20.  
   ²⁵Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?