Jób könyve

17 ¹Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő • patvarkodásuk között virraszt.• 5Móz. 29,4.  
²Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?• Zsolt. 38,4.  
   ³Minthogy az ő szívöket • elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.• rész 32,22.  
   ⁴A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
   ⁵Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.• rész 17,12.  13.  
   ⁶A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
   ⁷Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
   ⁸Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
   ⁹Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.• Ésa. 58,8.  9.  
   ¹⁰Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
   ¹¹Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
   ¹²Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.
   ¹³A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; • a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.• rész 1,21.  
   ¹⁴Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
   ¹⁵Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.