Jób könyve

15 ¹Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:
²Vajjon a bölcs felelhet-é ilyen szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?• Péld. 22,23.  Zsolt. 17,4.  119,120.  
   ³Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.
   ⁴Te már semmivé akarod • tenni az Isten félelmét is; és megkevesbíted az Isten előtt való buzgólkodást is!• rész 4,6.  
   ⁵Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét • választottad.• rész 34,35-37.  
   ⁶A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.
   ⁷Te születtél-é az első embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?• 2Móz. 22,20.  5Móz. 13,12.  16.  
   ⁸Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a • bölcseséget magadhoz ragadtad-é?• Ésa. 40,13.  14.  Róm. 11,34.  
   ⁹Mit tudsz te, a mit mi • nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?• rész 12,2.  32,12.  
   ¹⁰Ősz is, agg is van • közöttünk, jóval idősebb a te atyádnál.• rész 12,12.  32,7.  12.  
   ¹¹Csekélységek-é előtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?
   ¹²Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?• Zsolt. 32,3.  5.  Péld. 28,13.  
   ¹³Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?
   ¹⁴Micsoda a halandó, • hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?• rész 9,20.  1Kir. 8,46.  
   ¹⁵Ímé, még az ő szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az ő szemében:
   ¹⁶Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, • mint a vizet?!• rész 34,7.  
   ¹⁷Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;
   ¹⁸A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;
   ¹⁹A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.
   ²⁰Az istentelen kínozza • önmagát egész életében, és az erőszakoskodó előtt is rejtve van az ő esztendeinek száma.• Ésa. 57,20.  
   ²¹A félelem hangja • cseng az ő füleiben; a békesség idején tör rá a pusztító!• Zsolt. 53,6.  2Kir. 7,6.  7.  
   ²²Nem hiszi, hogy kijut a sötétségből, mert kard hegyére van ő kiszemelve.• rész 13,4.  15,4.  10.  
   ²³Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.
   ²⁴Háborgatják őt a nyomorúság és rettegés; leverik őt, mint valami háborúra felkészült király.
   ²⁵Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erősködött a Mindenható ellen;
   ²⁶Kinyujtott nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.• rész 12,12.  13.  
   ²⁷Mivel befedezte az arczát kövérséggel, • és hájat borított tomporára;• Zsolt. 73,7.  
   ²⁸És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dűlőfélben vannak:• rész 12,12.  13.  
   ²⁹Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.
   ³⁰Nem menekül meg a setétségtől, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétől pusztul el.
   ³¹Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.• rész 15,9.  10.  
   ³²Nem idejében telik el élete, és az ága ki nem virágzik.
   ³³Lehullatja, mint a szőlővessző az ő egresét, elhányja, mint • az olajfa az ő virágát.• Zsolt. 1,4.  
   ³⁴Mert a képmutató házanépe meddő, és tűz emészti meg az ajándékból való sátrakat.
   ³⁵Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, • és az ő méhök csalárdságot érlel.• Zsolt. 7,15-17.  Ésa. 59,4-10.