Mózes második könyve a zsidóknak Égyiptomból kijöveteléről

32 ¹Mikor látá a nép, hogy Mózes késik a hegyről leszállani, egybegyűle a nép Áron ellen és mondá néki: Kelj fel, • csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak; mert nem tudjuk mint lőn dolga ama férfiúnak Mózesnek, a ki minket Égyiptom földéből kihozott.• Csel. 7,40.  
²És monda nékik Áron: Szedjétek le az aranyfüggőket, a melyek feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülein vannak, és hozzátok én hozzám.
   ³Leszedé azért mind az egész nép az aranyfüggőket füleiről, és elvivék Áronhoz.
   ⁴És elvevé kezökből, és alakítá azt vésővel; így csinála abból • öntött borjút. És szóltak: Ezek a te isteneid Izráel, a kik kihoztak téged Égyiptom földéről.• Zsolt. 106,19.  
   ⁵Mikor látta ezt Áron, oltárt építe az előtt, és kiálta Áron, mondván: Holnap az Úrnak innepe lesz!
   ⁶Felkelvén azért másnapon jó reggel, áldozának égőáldozattal és hálaáldozattal is; azután • leüle a nép enni és inni; azután felkelének játszani.• 1Kor. 10,7.  
   ⁷Szóla pedig az Úr Mózesnek: Eredj menj alá; mert megromlott a te néped, a melyet kihoztál Égyiptom földéből.
   ⁸Hamar letértek az útról, a melyet parancsoltam nékik, borjúképet öntöttek magoknak, azt tisztelik és annak áldoznak, és azt mondják: • Ezek a te isteneid Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptom földéből.• 1Kir. 12,28.  
   ⁹Monda ismét az Úr Mózesnek: Látom ezt a népet, bizony • keménynyakú nép.• rész 33,3.  5Móz. 3,13.  
   ¹⁰Azért hagyj békét nékem, hadd gerjedjen fel haragom ellenök, és törűljem el őket: Téged azonban • nagy néppé teszlek.• 4Móz. 14,12.  
   ¹¹De Mózes esedezék az Úrnak, az ő Istenének színe előtt, mondván: Miért gerjedne Uram a te haragod néped ellen, a melyet nagy erővel és hatalmas kézzel hoztál vala ki Égyiptomnak földéről?
   ¹²Miért • mondanák az égyiptomiak, mondván: Vesztökre vivé ki őket, hogy elveszítse a hegyek között, és eltörülje őket a föld színéről? Múljék el a te haragod tüze, és hagyd abba azt a néped ellen való veszedelmet.• 4Móz. 14,13.  16.  
   ¹³Emlékezzél meg Ábrahámról, Izsákról és Izráelről a te szolgáidról, kiknek • megesküdtél te magadra, mondván nékik: Megsokasítom a ti magotokat mint az égnek csillagait; és azt az egész földet, melyről szóltam, a ti magotoknak adom, és örökségül bírják azt örökké.• 1Móz. 15,18.  26,4.  1Móz. 28,13.  
   ¹⁴És abba hagyá az Úr azt a • veszedelmet, melyet akart vala bocsátani az ő népére.• vers 10.  
   ¹⁵Megfordula azért és megindula Mózes a hegyről, kezében a bizonyság két táblája; mindkét oldalukon beírt táblák, mind egy felől, mind más felől beírva.
   ¹⁶A táblák pedig • Isten kezének csinálmányai valának, az írás is Isten írása vala, kimetszve a táblákra.• rész 31,18.  5Móz. 9,10.  
   ¹⁷Józsué pedig hallván a nép rivalgását, monda Mózesnek: Harczkiáltás van a táborban.
   ¹⁸Az pedig felele: Nem diadalmasoknak, sem meggyőzetteknek kiáltása ez, éneklés hangját hallom én.
   ¹⁹És mikor közeledett volna a táborhoz, látá a borjút és a tánczolást, és felgerjede Mózesnek haragja, és elveté kezéből a táblákat, és összetöré azokat a hegy alatt.
   ²⁰Azután fogá a borjút, a melyet csináltak vala, tűzben • megégeté, és apróra töré mígnem porrá lett, és a vízbe hintvén, itatá azt az Izráel fiaival.• 5Móz. 9,21.  
   ²¹És monda Mózes Áronnak: Mit tett néked e nép, hogy ilyen nagy bűnbe keverted?
   ²²Felele Áron: Ne gerjedjen fel uram haragja: ismered e népet, • hogy gonosz.• vers 9.  
   ²³Mert azt mondák nékem: Csinálj nékünk isteneket, • a kik előttünk járjanak; mert ama férfiúnak Mózesnek, ki minket Égyiptom földéről kihozott, nem tudjuk mint lőn dolga.• vers 1.  
   ²⁴Én pedig felelék: Kinek van aranya? Szedjétek le; és nékem ide adák, én pedig a tűzbe vetettem, és e • borjú formáltaték.• vers 4.  
   ²⁵És látván Mózes, hogy a nép megvadula, mert Áron megvadítá vala őket, ellenségeik csúfjára.
   ²⁶Megálla Mózes a tábor kapujában, és monda: A ki az Úré, ide hozzám! és gyűlének ő hozzá mind a Lévi fiai.
   ²⁷És szóla nékik: Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Kössön mindenitek kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, egyik kaputól a másik kapuig, és kiki ölje meg az ő attyafiát, barátját és rokonságát.
   ²⁸A Lévi fiai pedig a Mózes beszéde szerint cselekedének, és elhulla azon a napon a népből úgymint háromezer férfiú.
   ²⁹És mondá Mózes: Ma szenteljétek kezeiteket az Úrnak, kiki az ő fia és attyafia ellen, hogy áldása szálljon ma reátok.
   ³⁰És másnap monda Mózes a népnek: Nagy bűnt követtetek el, most azért felmegyek az Úrhoz, talán kegyelmet nyerhetek a ti bűneiteknek.
   ³¹Megtére azért Mózes az Úrhoz, és monda: Kérlek! Ez a nép nagy bűnt követett el: mert aranyból csinált magának isteneket.
   ³²De most bocsásd meg bűnöket; ha pedig nem: törölj ki • engem a te könyvedből, a melyet írtál.• 4Móz. 11,15.  
   ³³És monda az Úr Mózesnek: A ki vétkezett ellenem, azt törlöm ki az én könyvemből.
   ³⁴Most azért eredj: vezesd a népet a hová mondottam néked: Ímé, Angyalom • megy előtted; és az én látogatásom napján ezt az ő bűnöket is meglátogatom.• Ésa. 63,9.  
   ³⁵És megverte az Úr a népet ezért is, • a mit cselekedtek a borjúval, melyet Áron készített vala.• 4Móz. 11,1.  33.