Mózes ötödik könyve a törvény summája

5 ¹És szólítá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Hallgasd meg Izráel a rendeléseket és a végzéseket, a melyeket elmondok én ma fületek hallására, és tanuljátok meg azokat, és ügyeljetek azokra, megcselekedvén azokat!
²Az Úr, a mi Istenünk • szövetséget kötött velünk a Hóreben.• 2Móz. 19,5.  
   ³Nem a mi atyáinkkal kötötte az Úr e szövetséget, hanem mi velünk, a kik íme itt vagyunk e mai napon mindnyájan és élünk.
   ⁴Színről színre szólott veletek az Úr a hegyen, a tűz közepéből.
   ⁵(Én pedig az Úr között és ti közöttetek állok vala abban az időben, hogy megjelentsem néktek az Úr beszédét; mert ti a tűztől • féltek vala, és nem menétek fel a hegyre) mondván:• 2Móz. 19,16.  20,18.  
   ⁶Én, • az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéből, a szolgálatnak házából.• 2Móz. 20,2.  Zsolt. 81,11.  
   ⁷Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
   ⁸Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi • hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.• 3Móz. 26,1.  
   ⁹Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr, a te Istened, féltőn szerető • Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, a kik engem gyűlölnek;• rész 4,15.  16.  2Móz. 20,5.  Jer. 32,18.  
   ¹⁰De irgalmasságot cselekeszem ezeríziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolataimat megtartják.
   ¹¹Az Úrnak, a te Istenednek • nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.• 3Móz. 19,12.  Mát. 5,33.  34.  
   ¹²Vigyázz a szombatnak napjára, hogy megszenteld • azt, a miképen megparancsolta † néked az Úr, a te Istened.• 2Móz. 35,2.  3.  4Móz. 15,32-36.  † 2Móz. 20,10.  11.  
   ¹³Hat • napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat.• 2Móz. 23,12.  35,2.  3Móz. 23,3.  
   ¹⁴De a hetedik • nap az Úrnak, a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon, se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad, és semminémű barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van, hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad;• 1Móz. 2,2.  
   ¹⁵És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Égyiptom földén, és kihozott onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. • Azért parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad.• rész 6,21.  
   ¹⁶Tiszteld • atyádat és anyádat, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened; † hogy hosszú ideig élj, és hogy jól legyen dolgod azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád te néked.• 3Móz. 19,3.  Mát. 15,4.  † Eféz. 6,2.  3.  Mát. 15,4.  
   ¹⁷Ne • ölj.• Mát. 5,21.  22.  
   ¹⁸És ne • paráználkodjál.• Mát. 5,27.  28.  
   ¹⁹És ne • lopj.• 2Móz. 20,15.  
   ²⁰És ne tégy a te felebarátod ellen hamis • tanubizonyságot.• rész 19,16-21.  
   ²¹És ne kívánd a te felebarátodnak feleségét; • és ne áhítsd a te felebarátodnak házát, szántóföldét; se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, a mi a te felebarátodé.• 2Móz. 20,17.  
   ²²Ez ígéket szólá az Úr a ti egész gyülekezeteteknek a hegyen • a tűz, a felhő és a homályosság közepéből nagy felszóval, és nem többet; és felírá azokat két kőtáblára, † és adá azokat nékem.• 2Móz. 19,16.  20.  † 2Móz. 31,18.  32,15.  16-19.  
   ²³És lőn, mikor a szót a setétség közepéből halljátok vala, és a hegy tűzzel ég vala, hozzám jövétek a ti törzseiteknek minden fejedelmével és vénjével;
   ²⁴És mondátok: Ímé az Úr, a mi Istenünk megmutatta nékünk az ő dicsőségét és nagyságát; és az ő szavát hallottuk a tűznek közepéből; e mai napon pedig láttuk, hogy az Isten emberrel szól, és ez mégis él.
   ²⁵Most hát miért haljunk meg? Mert megemészt e nagy tűz minket. Ha még tovább halljuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk!
   ²⁶Mert kicsoda az, az összes halandók közül, a ki a tűznek közepéből szóló élő Istennek szavát hallotta, mint mi, • hogy megélt volna?• Bir. 13,22.  
   ²⁷Járulj oda te, és hallgasd meg mind azt, a mit mond az Úr, a mi Istenünk, és • te majd beszéld el nékünk mind, a mit néked mond az Úr, a mi Istenünk, és mi meghallgatjuk, és megcselekeszszük.• 2Móz. 20,19.  
   ²⁸És meghallá az Úr a ti beszédetek szavát, a mikor beszéltek vala velem, és monda nékem az Úr: Hallottam e nép beszédének szavát, a mint beszéltek vala hozzád; mind jó, a mit beszéltek vala.
   ²⁹Vajha így • maradna az ő szívök, hogy félnének engem, és megtartanák minden parancsolatomat minden időben, hogy jól legyen dolguk nékik és az ő gyermekeiknek mindörökké!• Zsolt. 81,14.  
   ³⁰Menj el, és mondd meg nékik: Térjetek vissza a ti sátoraitokba.
   ³¹Te pedig állj ide mellém, hogy elmondjam néked minden parancsolatomat, rendelésemet és végzésemet, a melyekre tanítsd meg őket, hogy cselekedjék azon a földön, a melyet én adok néktek örökségül.
   ³²Vigyázzatok azért, hogy úgy cselekedjetek, a mint az Úr, a ti Istenetek parancsolta néktek; ne térjetek se jobbra, se • balra.• Péld. 4,26.  27.  
   ³³Mindig azon az úton járjatok, a melyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jó legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, a melyet bírni fogtok.