Sámuel második könyve

6 ¹Összegyűjté ezek után Dávid az egész • Izráelnek színét, harmincezer embert.• 1Krón. 13,1-6.  
²És felkelvén, elméne Dávid az egész néppel együtt, mely vele vala, Júdának városába, • Bahalába, hogy elhozza onnét az Isten ládáját, mely Névről, a Seregek Urának nevéről neveztetik, ki ül a Kérubok † között.• 1Krón. 13,6.  1Sám. 7,1.  † 2Móz. 25,20-22.  
   ³És tevék az Isten ládáját új • szekérre, és elhozák azt Abinádábnak házától, mely vala a dombon, és Uzza és Ahió, Abinádáb fiai vezetik az új szekeret.• 1Sám. 6,7.  10.  11.  
   ⁴Elvivék azért azt az • Abinádáb házából, mely a dombon vala, az Isten ládájával, és Ahió a láda előtt megyen.• 1Sám. 7,1.  
   ⁵Dávid • pedig és az egész Izráel népe örvendeznek vala az Úr előtt, jegenyefából való minden szerszámokkal, hegedűkkel, lantokkal, dobokkal, sípokkal és czimbalmokkal.• vers 14.  15.  
   ⁶És mikor Nákonnak • szérűjére jutának, kinyújtá Uzza az ő kezét az Isten ládájára, és megtartá azt; mert az ökrök félremozdították vala.• 1Krón. 13,9.  
   ⁷Ennekokáért felgerjede az Úr haragja Uzza ellen, és megölé ott őt az Isten vakmerőségéért: és meghala ott az Isten ládája mellett.
   ⁸És bosszankodék Dávid, hogy az Úr ilyen romlással rontotta meg Uzzát, és nevezé azt a helyet Péres Uzzának, mind e mai napig.
   ⁹Megfélemlék azért Dávid azon a napon az Úrtól, és monda: Hogyan jőjjön az Úr ládája én hozzám?
   ¹⁰És nem akará Dávid magához vinni az Úrnak ládáját • Dávidnak városába, hanem letéteté azt Dávid a Gitteus Obed † Edom házánál.• rész 5,7.  † 1Krón. 13,13.  
   ¹¹És lőn az Úrnak ládája a Gitteus Obed Edom házánál három hónapig, és megáldá az Úr Obed Edomot és egész háznépét.
   ¹²És megmondák Dávid királynak ilyen szóval: Megáldotta az Úr • az Obed Edom házát és mindenét, a mije van, az Isten ládájáért. És elmenvén Dávid, elvivé † az Isten ládáját az Obed Edom házától Dávid •• városába †† vígassággal.• 1Krón. 13,14.  † 1Krón. 15,1.  3.  •• rész 5,7.  †† vers 5.  14.  
   ¹³Mikor pedig azok, a kik az Úr ládáját vitték, hat lépést mentek, áldozék ott egy ökröt és hízott borjút.
   ¹⁴Dávid pedig teljes • erejéből tánczol vala az Úr előtt, és gyolcs † efódot övedzett magára Dávid.• vers 5.  † 1Krón. 15,27.  
   ¹⁵Dávid azért és Izráelnek egész háza felvivék az Úr ládáját énekléssel és trombitaszóval.
   ¹⁶Lőn pedig, hogy mikor az Úr ládája Dávid városába ért, • Mikál, Saulnak leánya kinéz vala az ablakon, és látván, hogy Dávid király ugrál és tánczol az Úr előtt, † megútálá őt szívében.• rész 3,14.  15.  † vers 23.  
   ¹⁷Mikor pedig bevitték az Úr ládáját, és elhelyezék azt az • ő helyére a sátornak közepére, melyet számára Dávid felállíttatott: akkor áldozott Dávid egészen égőáldozatokat és hálaadó áldozatokat, az Úr előtt.• 1Krón. 15,1.  16,1.  
   ¹⁸Mikor pedig elvégezte Dávid az egészen égőáldozatot, és a hálaadó áldozatot, megáldá • a népet a Seregek Urának nevében.• 1Kir. 8,55-61.  
   ¹⁹És osztogattata Dávid mind az egész népnek, Izráel egész seregének, férfiaknak és asszonyoknak, mindenkinek egy-egy lepényt, egy-egy darab húst, és egy-egy kalácsot; és elméne mind az egész nép, kiki az ő házához.
   ²⁰Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is: kijöve Mikál, a Saul leánya Dávid eleibe, és monda: Mily dicsőséges • vala ma Izráel királya, ki az ő szolgáinak szolgálói előtt felfosztózott vala ma, mint a hogy egy esztelen szokott felfosztózni!• vers 16.  
   ²¹És monda Dávid Mikálnak: Az Úr előtt, ki inkább engem • választott, mint atyádat és az ő egész házanépét, hogy az Úr népének, Izráelnek fejedelme † legyek, igen, az Úr előtt örvendezém.• 1Sám. 16,1.  13.  † 1Kir. 8,16.  
   ²²Sőt minél inkább megalázom magamat és minél alábbvaló leszek a magam szemei előtt: annál dicséretreméltóbb leszek a szolgálók • előtt, a kikről te szólasz.• vers 20.  
   ²³Ennekokáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha • gyermeke az ő halálának napjáig.• vers 16.  20.