A királyokról írt II. könyv

3 ¹Jórám • pedig, az Akháb † fia kezde uralkodni Izráelen Samariában Josafátnak, a Júda királyának tizennyolczadik esztendejében, és uralkodék tizenkét esztendeig.• rész 1,17.  † rész 8,16.  
²És gonoszul cselekedék az Úrnak szemei előtt, de nem annyira, mint az ő atyja és anyja; mert elrontá a Baál képét, • a melyet az ő atyja készíttetett volt.• 1Kir. 16,32.  
   ³De mindazáltal követé Jeroboámnak, • a Nébát fiának bűneit, a ki vétekbe ejtette volt az Izráelt, és el nem távozék azoktól.• 1Kir. 12,28-33.  
   ⁴És Mésának, a Moáb királyának nagyon sok juha volt, és az Izráel királyának adóban százezer bárány és százezer kos gyapját fizette.
   ⁵De mikor meghalt Akháb, a Moáb királya • elszakadt az Izráel királyától.• rész 1,1.  
   ⁶Kiméne azért Jórám király azon a napon Samariából, és megszámlálá az egész Izráelt;
   ⁷És elméne, és külde követeket Josafáthoz, Júda királyához, ezt izenvén néki: A Moáb királya • elszakadt tőlem; eljösz-é velem a Moáb ellen a hadba? Felele: Felmegyek, úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped; úgy az én lovam, mint a te lovaid.• rész 1,1.  
   ⁸És monda: Mely úton menjünk fel? Felele: Az Edom pusztájának útján.
   ⁹És elméne az Izráel királya és Júda királya és az Edom • királya; és mikor hét napig bolyongtak az úton, nem volt vize sem a tábornak, sem a velök volt barmoknak.• rész 8,20.  2Sám. 8,14.  
   ¹⁰Akkor monda az Izráel királya: Jaj, jaj; az Úr azért hívta egybe e három királyt, hogy a Moáb kezébe adja őket!
   ¹¹És monda Josafát: Nincs itt az Úr prófétái közül egy sem, hogy általa tanácsot kérhetnénk az Úrtól? És felele egy az Izráel királyának szolgái közül, és monda: Itt van Elizeus, a Sáfát fia, a ki Illésnek kezeire vizet tölt vala.
   ¹²És monda Josafát: Nála van az Úrnak • beszéde. És alámenének hozzá az Izráel királya és Josafát és az Edom királya.• rész 2,14.  15.  1Kir. 19,16.  19.  
   ¹³És monda Elizeus az Izráel királyának: Mi közöm van hozzád? Menj a te atyádnak és • anyádnak prófétáihoz! És monda néki az Izráel királya: Ne utasíts el; mert az Úr gyűjtötte össze ezt a három királyt, hogy a Moáb kezébe adja őket.• 1Kir. 18,19.  22,6-34.  
   ¹⁴És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki előtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, bizony téged nem • néznélek, és rád sem tekintenék;• vers 2.  3.  
   ¹⁵Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt előtte az éneklő, az Úrnak keze lőn ő rajta.
   ¹⁶És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat;
   ¹⁷Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok.
   ¹⁸Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem a Moábot is • kezetekbe adja.• vers 1-5.  
   ¹⁹És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermő fát kivagdaltok, és minden kútfőt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel.
   ²⁰És lőn reggel, • a mikor áldozatot szoktak tenni, ímé vizek jőnek vala Edom útjáról, és megtelék a föld vízzel.• 2Móz. 29,38.  39.  
   ²¹Mikor pedig meghallotta az egész Moáb, hogy feljöttek a királyok ő ellenök harczolni, egybegyűlének mindnyájan, a kik fegyvert foghattak, és megállottak az ő tartományuk határán.
   ²²És mikor felkeltek reggel, és a nap feljött a vizekre, úgy láták a Moábiták, mintha ő ellenökbe az a víz vereslenék, mint a vér.
   ²³És mondának: Vér ez! Megvívtak a királyok egymással, és megölte egyik a másikát. Prédára most, Moáb!
   ²⁴De mikor az Izráel táborához jutottak, felkeltek az Izráeliták, és megverték a • Moábitákat, és azok megfutamodtak előttök; betörtek hozzájok és leverték Moábot.• 4Móz. 24,17.  
   ²⁵És városaikat lerontották, és a jó szántóföldekre kiki követ • hányt, és elborították azt kövekkel, és minden kútfőt behánytak, és minden jótermő fát kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kőfalait hagyták fenn; de körülvevék azt is a parittyások, és lerontották.• vers 19.  
   ²⁶Látván pedig a Moáb királya, hogy legyőzettetik a viadalban, maga mellé vett hétszáz fegyverfogó férfiút, hogy keresztül törjenek az Edom királyához; de nem bírtak.
   ²⁷Akkor vevé az ő elsőszülött fiát, a ki ő helyette uralkodandó volt, és égőáldozatul megáldozá • a kőfalon. Mely dolog felett az Izráel népe igen felháborodék, és elmenének onnét, és megtérének az ő földjökbe.• rész 16,3.  5Móz. 12,31.