A királyokról írt II. könyv

20 ¹Ebben az időben halálosan megbetegedett • Ezékiás, és hozzá menvén Ésaiás próféta, az Ámós fia, monda néki: Azt mondja az Úr: Rendeld el házadat, mert meghalsz és nem élsz.• Ésa. 38,1.  
²Akkor arczczal a falhoz fordult, és könyörgött az Úrnak, mondván:
   ³Óh Uram, emlékezzél meg róla, hogy te előtted hűséggel és tökéletes szívvel jártam, és hogy azt cselekedtem, a mi jó • volt a te szemeid előtt. És sírt Ezékiás nagy sírással.• rész 18,3-6.  Nehem. 13,14.  
   ⁴Azonban Ésaiás még alig ért a város közepére, mikor az Úr beszéde lőn ő hozzá, mondván:
   ⁵Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te atyádnak Istene: Meghallgattam a te imádságodat, láttam a te könyhullatásidat, ímé én meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr házába;
   ⁶És a te idődet tizenöt esztendővel meghosszabbítom, és megszabadítlak téged és e várost Assiria királyának kezéből, és megoltalmazom e várost én érettem és Dávidért, • az én szolgámért,• rész 19,34.  
   ⁷És monda Ésaiás: Hozzatok egy kötés száraz fügét ide. És hozának, és azt a kelevényre kötötték, és meggyógyult.
   ⁸És mikor azt kérdezé Ezékiás Ésaiástól: Mi lesz a jele, hogy meggyógyít engem az Úr, és hogy harmadnapra felmehetek az Úr házába?
   ⁹Felele Ésaiás: Ez legyen jeled az Úrtól, hogy ő megcselekeszi ezt a dolgot, a melyről szólott néked: Előremenjen-é az árnyék tíz grádicscsal, vagy visszatérjen-é tíz grádicscsal?
   ¹⁰És felele Ezékiás: Könnyű az árnyéknak tíz grádicscsal alábbszállani. Ne úgy, hanem menjen hátra az árnyék tíz grádicscsal.
   ¹¹És könyörgött Ésaiás próféta az Úrhoz, és visszatéríté • az árnyékot Akház napóráján, azokon a grádicsokon, a melyeken már aláment volt, tíz grádicscsal.• Józs. 10,13.  
   ¹²Ebben az időben küldött Berodákh Baladán, Baladánnak, a babilóniai királynak fia levelet és ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt.
   ¹³És meghallgatá őket Ezékiás, és megmutatta nékik az ő • egész kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerszámokat, a drága kenetet és az ő fegyveres házát és mindent, a mi csak találtatott az ő kincstáraiban, és nem volt semmi az ő házában és egész birodalmában, a mit meg nem mutatott volna Ezékiás.• 2Krón. 32,25.  31.  
   ¹⁴Ekkor jött Ésaiás próféta Ezékiás királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek hozzád? És felele Ezékiás: Messze földről jöttek, Babilóniából.
   ¹⁵És monda: Mit láttak a te házadban? Felele Ezékiás: Mindent láttak, a mi csak van az én házamban, és nem volt semmi az én tárházamban, a mit nékik meg ne mutattam volna.
   ¹⁶Akkor monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét:
   ¹⁷Ímé eljő az idő, a mikor mindaz, a mi a te házadban van, és a mit eltettek a te atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, • és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr.• rész 24,13.  
   ¹⁸És a te fiaid közül is, a kik tőled származnak és születnek, • elhurczoltatnak és udvariszolgák lesznek a babilóniai király udvarában.• 2Krón. 33,11.  
   ¹⁹Ezékiás pedig monda Ésaiásnak: Jó • az Úr beszéde, a melyet szólál: És monda: Nem merő jóság-é, ha békesség és hűség lesz az én napjaimban?• 1Sám. 3,18.  
   ²⁰Ezékiásnak egyéb • dolgai pedig és minden erőssége, és hogy miképen csinálta a tavat és a vízcsöveket, a melyekkel a vizet a városba vezette, vajjon nincsenek-é megírva a Júda királyainak krónika-könyvében?• 2Krón. 29,1-36.  
   ²¹És elaluvék Ezékiás az ő atyáival, és az ő fia, Manasse uralkodék helyette.