A királyokról írt II. könyv

4 ¹És kiálta egy asszony a próféták fiainak feleségei közül Elizeushoz, és monda: A te szolgád, az én férjem meghalt; te tudod, hogy a te szolgád félte az Urat. Eljött pedig a hitelező, hogy • elvigye mind a két gyermekemet, hogy néki szolgái legyenek.• 3Móz. 25,39.  
²Monda néki Elizeus: Mit cselekedjem veled? Mondd meg nékem, mi van a házadban? Monda az: A te szolgálóleányod házában nincs egyéb, csak egy korsó • olaj.• 1Kir. 17,12-16.  
   ³Akkor monda: Menj el, kérj ott kinn minden te szomszédidtól üres edényeket, de ne keveset;
   ⁴És menj be és zárkózzál be magad a te fiaiddal, és tölts az olajból mindenik edénybe, és a tele edényt állítsd félre.
   ⁵És elment ő tőle, és bezárkózott az ő fiaival, azok hordták néki az edényeket, ő maga pedig csak töltögetett.
   ⁶És mikor megtöltötte az edényeket, monda az ő fiának: Hozz ide még egy edényt. Felele az: Nincs több edény; és akkor megállott az olaj.
   ⁷És elment, és elmondá ezt az Isten emberének. Az pedig monda: Menj el, add el az olajat, és fizesd ki hiteleződet; te pedig és a te fiaid éljetek a maradékából.
   ⁸És történt ebben az időben, hogy Elizeus • Súnembe ment. Ott volt egy gazdag asszony, a ki tartóztatá őt, hogy nála egyék kenyeret. És lőn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék.• Józs. 19,17.  18.  
   ⁹És monda az asszony a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent • ember;• 1Kir. 19,16.  
   ¹⁰Csináljunk, • kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.• 1Kir. 17,9.  17-23.  
   ¹¹És történt egy napon, hogy oda ment Elizeus, és megszállott a felházban, és megpihent ott.
   ¹²És monda Géházinak, az ő szolgájának: Hívd ide azt a • Súnemitát. Előhívá azért azt, és eleibe álla.• vers 8.  
   ¹³Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, mit kivánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király előtt, vagy a sereg fővezére előtt? És monda az: Én az én nemzetségem között békességgel lakom.
   ¹⁴Monda Elizeus: Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember.
   ¹⁵És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban.
   ¹⁶És monda Elizeus: Esztendő ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, • ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak!• vers 14.  1Móz. 18,10-12.  
   ¹⁷És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az időben, a melyet megmondott volt Elizeus.
   ¹⁸De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ő atyjához, az aratókhoz,
   ¹⁹És monda az ő atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő atyja a szolgának: Vidd el őt az anyjához.
   ²⁰Ki mikor felvette őt, vivé az ő anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt.
   ²¹És felméne az asszony, és az Isten emberének • ágyára tevé őt, és az ajtót bezárván kijöve onnét.• vers 10.  11.  
   ²²És előhívatá az ő férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten • emberéhez, és mindjárt megjövök.• vers 25.  
   ²³És az monda: Miért mégy ő hozzá, ma nincs sem újhold, sem szombat? Felele az: Csak hagyd rám!
   ²⁴És megnyergelé a szamarat, és monda a szolgának: Hajtsd és siess, ne késlelj engem a menésben, hanem ha mondándom néked.
   ²⁵És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel • hegyére. És mikor meglátá őt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az ő szolgájának: Ímé a Súnemita ez!• rész 2,25.  1Kir. 18,19.  30.  
   ²⁶Fuss, kérlek, eleibe, és kérdezd meg tőle, ha békességben van-é mind ő, mind az ő férje, mind az ő gyermeke? Monda az: Békességben!
   ²⁷Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette • meg nékem.• rész 5,26.  
   ²⁸És monda az: Vajjon én • kértem-é fiat az én uramtól? Nemde nem mondám-é néked: Ne csalj meg engemet?• vers 16.  
   ²⁹És monda Elizeus Géházinak: Övezd fel derekadat, és vedd kezedbe az én pálczámat, és menj el, ha valakivel találkozol, ne • köszönj néki, és annak is, a ki köszön néked, ne felelj, és az én pálczámat tedd a gyermek arczára.• Luk. 10,4.  
   ³⁰De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őt.
   ³¹Géházi pedig már előttök elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek.
   ³²És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ő • ágyán.• vers 21.  
   ³³És bement, és bezárta az ajtót magára • és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak.• Luk. 8,54.  
   ³⁴És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste.
   ³⁵Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy • hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek.• 1Kir. 17,19-22.  
   ³⁶Ő pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat.
   ³⁷Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az ő fiát fogván, kiméne.
   ³⁸Azután visszament Elizeus Gilgálba. Éhség vala pedig akkor az országban, és a próféták fiai ő vele laknak • vala. És monda az ő szolgájának: Tedd fel a nagy fazekat, és főzz valami főzeléket a próféták fiainak.• rész 2,15.  6,1.  
   ³⁹Kiméne azért egy a mezőre, hogy paréjt szedjen. És holmi vad indákra találván, tele szedé az ő ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba főzeléknek; de nem tudta, hogy mi az?
   ⁴⁰Mikor azután feladták a férfiaknak, hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni.
   ⁴¹Ő pedig monda: Hozzatok lisztet. És beleveté • azt a fazékba, és monda: Add fel immár a népnek, hadd egyenek. És nem volt már semmi rossz a fazékban.• 2Móz. 15,25.  
   ⁴²Jöve pedig egy férfi Baál Sálisából, és hoz vala az Isten emberének első zsengék kenyereit, húsz árpakenyeret, és megzsendült gabonafejeket az ő ruhájában; de ő monda: Add a népnek, hadd egyenek.
   ⁴³Felele az ő szolgája: Minek adjam ezt száz embernek? Ő pedig monda ismét: Add a népnek, hadd egyenek, mert ezt mondja az Úr: Esznek • és még marad is.• Ján. 6,9-13.  
   ⁴⁴És ő eleikbe adá, és evének, és még maradt is belőle, az Úrnak • beszéde szerint.• vers 43.  Mát. 15,34-38.