A királyokról írt I. könyv

8 ¹Akkor összegyűjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének ládáját felvigyék • a Dávid városából, mely a Sion.• 2Sám. 5,6-9.  6,16.  17.  
²És felgyűlének Salamon királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim havában, az ünnepen; ez a • hetedik hónap.• 3Móz. 23,24-32.  
   ³Mikor pedig eljöttek mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a ládát,
   ⁴És felvivék az Úr ládáját, a gyülekezetnek sátorát, és mind a szent edényeket, melyek valának a sátorban, és felvivék azokat a papok • és a Léviták.• 4Móz. 4,5-15.  
   ⁵És Salamon király és az Izráel egész gyülekezete, a mely ő hozzá gyűlt, megyen vala ő vele a láda előtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem számláltathatnának, sem pedig meg nem irattathatnának a sokaság miatt.
   ⁶És bevivék a papok az Úr szövetségének ládáját az ő helyére • a ház belső részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok szárnyai alá.• 1Krón. 22,19.  
   ⁷Mert a Kérubok kiterjesztik vala szárnyaikat • a láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a ládát és annak rúdjait felülről.• rész 6,23-28.  
   ⁸És a rudak • olyan hosszúak voltak, hogy azok vége látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének első része felől; azonban kivül nem voltak láthatók; és ott vannak mind e mai napig.• 2Krón. 5,8.  9.  
   ⁹És nem volt egyéb a ládában, mint csak • a két kőtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földéből.• 2Móz. 25,16-21.  Zsid. 9,4.  
   ¹⁰Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd • tölté be az Úrnak házát,• 2Móz. 40,34.  35.  
   ¹¹Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert • az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát.• 2Móz. 20,21.  2Krón. 5,14.  
   ¹²Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő lakoznék • ködben.• 3Móz. 16,2.  4Móz. 12,5.  
   ¹³Építve építettem házat néked lakásul; helyet, a hol örökké lakjál.
   ¹⁴Azután megfordult a király, és megáldá • Izráel egész gyülekezetét és az Izráel egész gyülekezete felállott.• 2Sám. 6,18.  
   ¹⁵És monda: Áldott • legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki szólott az ő szája által Dávidnak, az én atyámnak; és azt az ő hatalmasságával beteljesítette, mondván:• 2Krón. 6,4.  
   ¹⁶Attól a naptól fogva, • a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem házat építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot választottam, hogy ő legyen az én népem, Izráel felett.• 2Sám. 7,6-8.  
   ¹⁷És ámbár • az én atyám, Dávid már elvégezte volt, hogy ő épít házat az Úrnak, Izráel Istene nevének;• 2Sám. 7,2.  
   ¹⁸De az Úr azt mondá Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól cselekedted, hogy szívedben ezt végezted;
   ¹⁹Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, • a ki a te ágyékodból származik, az épít házat az én nevemnek.• 2Sám. 7,11-13.  
   ²⁰És beteljesíté az Úr az ő beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és megépítém a házat az Úr, Izráel Istene nevének.
   ²¹És helyet szerzettem ott a ládának, a melyben az Úrnak • szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi atyáinkkal, mikor kihozta őket Égyiptom földéből.• vers 9.  
   ²²És oda állott • Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé,• 2Krón. 6,12.  13.  
   ²³És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen hozzád hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az irgalmasságot a te szolgáidnak, a kik te előtted teljes szívvel járnak;
   ²⁴A ki megtartottad • azt, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak szólottál; mert magad szólottál néki, és a te hatalmaddal beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik.• 2Sám. 7,12.  13.  
   ²⁵Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, ezt mondván: A te magodból • való férfiú el nem fogy én előttem, a ki az Izráel királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy én előttem járjanak, a mint te én előttem jártál.• 2Sám. 7,16.  
   ²⁶Most teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket szólottál a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak.
   ²⁷Vajjon gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és • az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.• Ésa. 66,1.  Jer. 23,24.  
   ²⁸De tekints a te szolgád imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad • a dicséretet és az imádságot, a melylyel a te szolgád könyörög előtted e mai napon;• 2Krón. 7,12-16.  
   ²⁹Hogy a te szemeid e házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felől azt mondottad: Ott lészen • az én nevem; hallgasd meg ez imádságot, a melylyel könyörög a te szolgád e helyen.• 5Móz. 12,11.  
   ³⁰És hallgasd meg a te szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedből, a mennyekből, és meghallgatván légy kegyelmes!
   ³¹Mikor vétkezéndik valaki felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és ő ide jő, megesküszik az oltár előtt ebben a házban:
   ³²Te hallgasd meg a mennyekből, és vidd véghez, és tégy igazat a te szolgáid között, kárhoztatván az istentelent, hogy fején • teljék a mit keresett; és megigazítván az igazat, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.• 2Móz. 22,10.  11.  
   ³³Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az ő ellenségeitől, • mivel ellened vétkeztek, és hozzád megtéréndenek, és vallást teéndenek a te nevedről, és néked imádkozándanak és könyörgéndenek e házban:• 5Móz. 28,15.  28.  
   ³⁴Te hallgasd meg a mennyekből, és bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál az ő atyáiknak.
   ³⁵Mikor berekesztetik • az ég, és nem lészen eső, mert ellened vétkeztek; és imádkozándanak e helyen, és vallást teéndenek a te nevedről, és megtéréndenek az ő bűnökből, mert te szorongatod őket:• 2Krón. 6,26.  
   ³⁶Te hallgasd meg • őket a mennyekből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke iránt, tanítsd meg őket a jó útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet örökségül adtál a te népednek.• 2Krón. 7,13-15.  
   ³⁷Éhség ha lesz e földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha ellenség szállja meg • kapuit; vagy más csapás és nyavalya jövénd reájok:• Ésa. 37,14-29.  
   ³⁸A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő szívére mért csapást, és kiterjeszténdi kezeit e ház felé:
   ³⁹Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az ő útai szerint, • a mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered minden embernek szívét.• Jer. 17,10.  
   ⁴⁰Hogy féljenek téged mind éltig, míg e földnek színén lakoznak, a melyet adtál a mi atyáinknak.
   ⁴¹Sőt még az idegen is, • a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövénd messze földről a te nevedért;• 2Krón. 6,32.  
   ⁴²(Mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat), • és eljövén imádkozánd e házban:• 2Krón. 6,32.  
   ⁴³Te hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, a melyet én építettem.
   ⁴⁴Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és imádkozándik az Úrhoz, fordulván • az úton e város felé, a melyet te magadnak választottál és e ház felé, a melyet építettem a te nevednek:• Dán. 6,10.  
   ⁴⁵Hallgasd meg a mennyekből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot.
   ⁴⁶Ha te ellened vétkezéndenek, - mert nincsen ember, • a ki ne vétkeznék - és megharagudván reájok, ellenség kezébe adándod, és fogva elviéndik őket azok, a kiktől megfogattak, az ellenségnek földére, messze vagy közel;• Péld. 20,9.  1Ján. 1,8.  10.  
   ⁴⁷És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktől fogva elvitettek, mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenül cselekedtünk!
   ⁴⁸És megtéréndenek te hozzád teljes szívökből és lelkökből, az ő ellenségöknek földében, a kik őket fogva elvitték, és imádkozándanak • hozzád az ő földöknek † útja felé fordulva, a melyet adtál az ő atyáiknak, és e város felé, a melyet magadnak választottál, és e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:• Dán. 9,4-23.  † Dán. 6,10.  
   ⁴⁹Hallgasd meg a mennyekből, a te lakhelyedből az ő imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik igazságot;
   ⁵⁰És légy kegyelmes a te néped iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bűneik iránt, a melyekkel ellened vétkeztek; és szerezz kedvességet nékik azok előtt, • a kik őket fogva tartják, hogy könyörüljenek rajtok;• Jer. 52,31-34.  
   ⁵¹Mert ők a te néped és örökséged, a kiket kihoztál Égyiptomból, • a vaskemencze közepéből,• 5Móz. 4,20.  
   ⁵²Hogy a te szemeid nézzenek a te szolgádnak imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; meghallgatván őket mindenkor, mikor téged segítségül hívnak.
   ⁵³Mert te különválasztottad őket magadnak örökségül • a földnek minden népei közül; a miképen megmondottad volt Mózes, a te szolgád által, mikor kihoztad a mi atyáinkat Égyiptomból, Uram Isten!• 2Móz. 19,5.  6.  5Móz. 7,6.  
   ⁵⁴És mikor elvégezte Salamon az Úr előtt való minden imádságát és könyörgését, felkele az Úr oltára elől, és megszünék az ő térdein való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétől.
   ⁵⁵És felállván megáldá • az Izráel egész gyülekezetét, felszóval ezt mondván:• 2Sám. 6,18.  
   ⁵⁶Áldott legyen az Úr, a ki nyugodalmat adott az ő népének, az Izráelnek, minden ő beszéde szerint, • csak egy beszéde is hiábavaló nem volt minden ő jó beszédei közül, a melyeket szólott Mózes, az ő szolgája által.• 5Móz. 12,10.  
   ⁵⁷Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se távozzék tőlünk,
   ⁵⁸Hanem hajtsa magához a mi szívünket, hogy járjunk minden ő útaiban, és őrizzük meg az ő parancsolatit, rendeléseit és végzésit, a melyeket a mi atyáinknak parancsolt.
   ⁵⁹És ezek a szavak, a melyekkel imádkoztam az Úr előtt, legyenek jelen az Úr előtt a mi Istenünk előtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az ő szolgájának és az ő népének, az Izráelnek, minden időben,
   ⁶⁰Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az • Isten, és hogy ő kívülötte nincsen más.• 5Móz. 4,35.  39.  Ésa. 44,8.  
   ⁶¹És a ti szívetek legyen tökéletes az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, hogy járjatok az ő rendeléseiben, és őrizzétek meg az ő parancsolatit, miképen e mai napon.
   ⁶²És a király és az egész Izráel ő vele, áldozatokat • áldozának az Úr előtt.• 2Krón. 7,1.  2.  
   ⁶³És Salamon áldozék hálaadó áldozatul, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer • ökröt, százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr házát a király és az Izráel minden fiai.• 2Krón. 7,5.  
   ⁶⁴Ugyanazon napon szentelé fel a király a középső pitvart, mely az Úrnak háza előtt vala; mert ott szerze egészen égőáldozatokat, ételáldozatokat és hálaáldozatok kövéreit. Mert a rézoltár, mely az Úr előtt állott, kisebb volt, mintsem reá fért volna az égőáldozat, az ételáldozat és a hálaáldozatok kövére.
   ⁶⁵És Salamon ünnepet • szerze ebben az időben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyűlést Hámát határától fogva Égyiptom határáig, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, hét napig és újra hét napig, azaz tizennégy napig.• 2Krón. 7,7.  8-10.  
   ⁶⁶És a nyolczadik napon elbocsátá a • népet. És áldák a királyt, és elmenének az ő hajlékaikba örömmel és víg szívvel, mindama jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az ő szolgájával, † Dáviddal, és az Izráellel, az ő népével.• 2Krón. 7,10.  † rész 4,20.  21.  5,4.  2Sám. 12,7.  8.