Olvasási beállítások
Könyvjelzőim
Fontos: csak helyi mentés! Részletek

A könyvjelzők és az utolsó olvasási hely kizárólag ezen az eszközön, ebben a böngészőben tárolódnak. Nincs róluk szerveroldali biztonsági másolat, és másik eszközre vagy böngészőbe nem kerülnek át. A webhelyadatok törlésekor vagy a böngésző újratelepítésekor elveszhetnek; ilyenkor nem tudjuk visszaállítani őket.

    Felolvasás

    Károli (1908)

    A királyokról írt I. könyv

    1 És Akháb • elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan † ölte meg mind a prófétákat fegyverrel. 2 És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék • velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig. 3 A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, • a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját. 4 Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most • óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál! 5 És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj • fel, egyél. 6 És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék. 7 És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van. 8 És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven • nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig. 9 És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés? 10 Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat • lerontották, és a te prófétáidat † fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra •• keresnek. 11 És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az • Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem † vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. 12 És a földindulás után tűz jöve, de nem • volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék. 13 És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz • itt Illés? 14 És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. 15 És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá • Hazáelt Siriában; 16 És Jéhut, • a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe. 17 És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt • Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg. 18 De meghagyok Izráelben hétezer embert: • minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt. 19 És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá • veté. 20 És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután • követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked? 21 És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.