Olvasási beállítások
Könyvjelzőim
Fontos: csak helyi mentés! Részletek

A könyvjelzők és az utolsó olvasási hely kizárólag ezen az eszközön, ebben a böngészőben tárolódnak. Nincs róluk szerveroldali biztonsági másolat, és másik eszközre vagy böngészőbe nem kerülnek át. A webhelyadatok törlésekor vagy a böngésző újratelepítésekor elveszhetnek; ilyenkor nem tudjuk visszaállítani őket.

    Felolvasás

    Károli (1908)

    Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele

    1 Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit • és Isten titkainak † sáfárait. 2 A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy • mindenik hívnek találtassék. 3 Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. 4 Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; • a ki ugyanis engem megítél, az Úr † az. 5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg • el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza † a sötétségnek titkait, másrészt •• megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete. 6 Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette • a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen. 7 Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha • pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna? 8 Immár beteltetek, immár • meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk. 9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra • szántakul: mert † látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek. 10 Mi bolondok • a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak. 11 Mindezideig • éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, † bujdosunk is, 12 Fáradozunk • is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, † jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, •• békességgel tűrjük; 13 Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig. 14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet • intelek. 15 Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem • vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által. 16 Kérlek azért titeket, legyetek • az én követőim. 17 Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű • fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok. 18 De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek. 19 Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; • és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét. 20 Mert nem beszédben áll az Istennek országa, • hanem erőben. 21 Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, • avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?