Olvasási beállítások
Könyvjelzőim
Fontos: csak helyi mentés! Részletek
A könyvjelzők és az utolsó olvasási hely kizárólag ezen az eszközön, ebben a böngészőben tárolódnak. Nincs róluk szerveroldali biztonsági másolat, és másik eszközre vagy böngészőbe nem kerülnek át. A webhelyadatok törlésekor vagy a böngésző újratelepítésekor elveszhetnek; ilyenkor nem tudjuk visszaállítani őket.
Felolvasás
Károli (1908)
Pál apostolnak a korinthusbeliekhez írt első levele
1
Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit • és Isten titkainak † sáfárait.
2
A mi pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy • mindenik hívnek találtassék.
3
Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat.
4
Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; • a ki ugyanis engem megítél, az Úr † az.
5
Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg • el nem jő az Úr, a ki egyrészt világra hozza † a sötétségnek titkait, másrészt •• megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.
6
Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra ti érettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy annakfelette • a mi írva van, nem kell bölcselkedni; hogy senki se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.
7
Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha • pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?
8
Immár beteltetek, immár • meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodásra jutottatok; vajha csakugyan uralkodásra jutottatok volna, hogy mi is veletek egybe uralkodhatnánk.
9
Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókul állított, mintegy halálra • szántakul: mert † látványossága lettünk a világnak, úgy angyaloknak, mint embereknek.
10
Mi bolondok • a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti dicsőségesek, mi pedig gyalázatosak.
11
Mindezideig • éhezünk is, szomjúhozunk is, mezítelenkedünk is, bántalmaztatunk is, † bujdosunk is,
12
Fáradozunk • is, tulajdon kezünkkel munkálkodván; ha szidalommal illettetünk, † jót kívánunk; ha háborúságot szenvedünk, •• békességgel tűrjük;
13
Ha gyaláztatunk, könyörgünk: szinte a világ szemetjévé lettünk, mindeneknek söpredékévé egész mostanig.
14
Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint szerelmes gyermekeimet • intelek.
15
Mert ha tízezer tanítómesteretek lenne is a Krisztusban, de nem sok atyátok; mert tőlem • vagytok a Krisztus Jézusban az evangyéliom által.
16
Kérlek azért titeket, legyetek • az én követőim.
17
Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nékem szeretett és hű • fiam az Úrban, a ki eszetekbe juttatja néktek az én útaimat a Krisztusban, a mint mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
18
De mintha el se mennék ti hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek.
19
Pedig elmegyek hamarosan hozzátok, ha az Úr akarándja; • és megismerem a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
20
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, • hanem erőben.
21
Mit akartok? Vesszővel menjek-é hozzátok, • avagy szeretettel és szelídségnek lelkével?