Krónika I. könyve

21 ¹Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá • Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.• 2Sám. 24,1.  
²Monda azért Dávid Joábnak és a nép előljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától • fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.• 2Sám. 17,11.  
   ³Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel • szaporítsa meg az ő népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek † büntetésére.• 2Sám. 24,3.  † vers 7.  14.  
   ⁴De a király szava erősebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe.
   ⁵És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel népének száma • ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai közül pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi.• 1Móz. 15,5.  
   ⁶A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.
   ⁷Sőt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.
   ⁸Monda pedig Dávid az • Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt művelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem!• 2Sám. 24,10.  
   ⁹Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván:
   ¹⁰Eredj el, szólj Dávidnak ekképen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elődbe, válaszsz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled.
   ¹¹Elméne azért Gád • próféta Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: válaszsz magadnak!• 2Sám. 24,11.  
   ¹²Vagy három esztendeig való éhséget, • vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig kegyetlenkedjék földedben és az Úr angyala pusztítson Izráel minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, a ki engem hozzád küldött.• 2Sám. 24,12.  13.  
   ¹³És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az ő • irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!• vers 15.  2Móz. 20,6.  
   ¹⁴Bocsáta azért az Úr döghalált Izráelre; és meghalának Izráel közül hetvenezeren.
   ¹⁵Bocsáta annakfelette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná a népet, meglátá az Úr és könyörüle • az ő veszedelmökön; és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az Úrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus † Ornánnak szérűjénél.• vers 13.  † 2Krón. 3,1.  
   ¹⁶Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ő orczájokra.
   ¹⁷És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, a ki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás.
   ¹⁸Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a Jebuzeus • Ornán szérűjén.• vers 15.  
   ¹⁹Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr • nevében szólott vala.• vers 18.  
   ²⁰Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, ő és az ő négy fia, a kik vele valának, elrejtőzének (Ornán pedig búzát csépel vala).
   ²¹És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérűről, meghajtá • magát Dávid előtt, arczczal a földre.• 2Sám. 24,20.  
   ²²És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérűhelyet, hogy építsek oltárt rajta az • Úrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e csapás a népen.• vers 18.  
   ²³Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sőt az ökröket is oda adom égőáldozatul, és fa helyett a cséplőszerszámokat, a gabonát • pedig ételáldozatul; mindezeket ajándékul adom.• 3Móz. 2,1-16.  
   ²⁴És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tőled; mert a mi a tied, nem veszem el tőled az Úrnak és nem akarok égőáldozattal áldozni néki a máséból.
   ²⁵Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz • arany siklust.• 2Sám. 24,24.  25.  
   ²⁶És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égő- és hálaáldozatokkal és segítségül hívá az Urat, a ki meghallgatá őt, mennyből tüzet • bocsátván az égőáldozat oltárára.• 3Móz. 9,24.  1Kir. 18,38.  
   ²⁷És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az ő kardját • hüvelyébe.• vers 16.  
   ²⁸Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt • meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott.• vers 26.  27.  
   ²⁹(Az Úr sátora pedig, a melyet csinált • vala Mózes a pusztában, és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán † vala.• 2Móz. 29,43.  40,1-34.  † rész 16,39.  
   ³⁰És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr • angyalának kardjától.)• vers 16.