Szofoniás jövendölése

3 ¹Jaj neked, boszantó és megváltott város, te (gondatlan) galamb!
²Nem hallgat a szóra, nem fogadja el az oktatást; az Úrban nem bízik, Istenéhez nem közelget.
   ³Fejedelmei közepette, mint az ordító oroszlánok, itélőbirái, mint a farkasok estve, mitsem hagyók reggelre.
   ⁴Prófétái esztelenek, hűtelen férfiak; papjai megfertőztetik a szent helyet, igaztalanúl cselekesznek a törvény ellen.
   ⁵Közepette az Úr igazságos, nem cselekszik hamisságot, reggelenkint napfényre hozza itéleteit, és nem titkolja; de a gonosz nem ismer pirúlást.
   ⁶Nemzeteket írtottam ki, és széthányattak azok várszegletei; elpusztítottam utczáikat, hogy nincs, ki átmenjen; elpusztúltak azok városai, nem maradván ott férfiú, sem egyéb lakó.
   ⁷Mondám: Valahára félj engemet, vedd be az oktatást, és nem fog elveszni az ő lakhelye mind azok miatt, melyekért meglátogattam őt; azonban jókor reggel fölkelvén, minden gondolatjokat meghamisították.
   ⁸Azért várj engemet, úgymond az Úr, fölkelésem napjáig jövendőre; mert az én végzésem, hogy egybegyűjtsem a nemzeteket, és összeszedjem az országokat; és kiöntsem azokra boszankodásomat, búsulásom minden haragját; mert az én haragom tüze megemészti az egész földet.
   ⁹Akkor adok azután a népeknek tisztúlt ajkat, hogy mindnyájan segítségűl híják az Úr nevét, és egybevetett vállal szolgáljanak neki.
   ¹⁰Szerecsenország folyóvizein túl, onnan könyörögnek hozzám az én elszélesztett fiaim, s ajándékot hoznak nekem.
   ¹¹Az napon nem szégyenűlsz meg semmi találmányaid miatt, melyekkel vétkeztél ellenem; mert akkor elveszem közőled, kik nagyságodról kérkedve szólottak; s te nem fogsz többé kevélykedni az én szent hegyemen.
   ¹²És meghagyom közötted a szegény és szűkölködő népet, mely bízni fog az Úr nevében.
   ¹³Izrael maradékai nem cselekesznek gonoszt, és nem szólnak hazudságot, és nem találtatik szájokban álnok nyelv; mert ők legeltetni fognak és lefeküsznek, és nem leszen, ki fölrettentse őket.
   ¹⁴Mond dicséretet, Sion leánya! örvendj Izrael! örűlj és vigadj teljes szívből, Jerusalem leánya!
   ¹⁵Az Úr elvette itéletedet, elfordította ellenségeidet, Izrael királya, az Úr van közepetted, nem félsz többé a gonosztól.
   ¹⁶Az napon ezt mondják Jerusalemnek: Ne félj! és Sionnak: Ne lankadjanak kezeid.
   ¹⁷A te Urad Istened közepetted, az erős megszabadít; nagy öröme telik benned, ő hallgat szeretete miatt, örvendez rajtad dicsérettel.
   ¹⁸A hivalkodókat, kik a törvénytől eltávoztak vala, egybegyűjtöm, mert belőled valók voltak; hogy miattok ne legyen többé gyalázatod.
   ¹⁹Ime én megölöm mindazokat, kik nyomorgattak téged azon időben; és megszabadítom a sántát, és azt, ki számkivetésben volt, egybegyűjtöm; és dicsőkké és nevezetesekké teszem őket meggyaláztatásuk minden földén.
   ²⁰Az időben visszahozlak titeket, és az időben egybegyűjtelek; mert nevezetesekké és dicsőkké teszlek titeket a föld minden népe között, mikor elfordítom a ti fogságtokat szemeitek láttára, úgymond az Úr.