Zsoltárok könyve

104 ¹Alleluja! Adjatok hálát az Úrnak, és híjátok segítségűl az ő nevét; hirdessétek a népek között cselekedeteit.
²Énekeljetek neki, zengedezzetek neki, és beszéljétek el minden csodatettét.
   ³Dicsekedjetek az ő szent nevében, vígadjon az Urat keresők szíve.
   ⁴Keressétek az Urat és erősödjetek meg; keressétek az ő színét mindenkoron.
   ⁵Emlékezzetek meg csodáiról, melyeket cselekedett, az ő jeleiről és szája itéleteiről.
   ⁶Ábrahámnak, az ő szolgájának ivadéka! Jákobnak, az ő választottjának fiai!
   ⁷Ő a mi Urunk Istenünk, ő itéli az egész földet.
   ⁸Megemlékezik örökké az ő szövetségéről, az igéről, melyet parancsolt ezer nemzedékig,
   ⁹melyet szerzett Ábrahámmal; és az ő esküjéről Izsákkal.
   ¹⁰És melyet Jákobnak rendelt parancsolatúl, és Izraelnek örök szövetségűl,
   ¹¹mondván: Neked adom Kánaán földét örökségtek részeűl.
   ¹²Mikor csekély számmal, igen kevesen és jövevények voltak benne,
   ¹³és nemzettől nemzethez költöztek, és egy országból más néphez,
   ¹⁴nem engedé, hogy ember ártson nekik, és megfenyité érettök a királyokat.
   ¹⁵„Ne illessétek az én fölkentjeimet, és prófétáim ellen ne gonoszkodjatok.“
   ¹⁶És éhséget hívott a földre, és a kenyérnek minden botját eltöré.
   ¹⁷Férfiat küldött eléjök; József szolgáúl adatott el.
   ¹⁸Megalázták bilincsbe lábait, a vas áthatotta lelkét,
   ¹⁹mig betelt az ő mondása. Az Úr szava fölvilágosította őt.
   ²⁰Elküldött a király, és föloldá őt; a népek fejedelme elbocsátá őt.
   ²¹Úrrá rendelé őt házán, és fejedelemmé minden jószágán,
   ²²hogy oktassa fejedelmeit, mint önmagát, és véneit tanítsa okosságra.
   ²³És bement Izrael Egyiptomba; és Jákob lakos lőn Kám földén.
   ²⁴És igen megszaporította népét, erősebbé tette ellenségeinél.Móz. II. 1,7  ²⁵Elfordítá azok szívét, hogy gyülöljék az ő népét, és álnokságot cselekedjenek szolgáin.
   ²⁶Elküldé Mózest, az ő szolgáját, Áront, kit kiválasztott.Móz. II. 3,10  4,29  ²⁷Jeleinek és csodáinak igéit adta nekik Kám földén.Móz. II. 7,10  ²⁸Sötétséget küldött, és sötét lett; és nem hagyta hiába beszédeit.Móz. II. 10,21  ²⁹Vérré változtatta azok vizeit, és megölé halaikat.Móz. II. 7,20  ³⁰Békákat termett földük, az ő királyaik belházaiban is.Móz. II. 8,6  ³¹Szólott, és mindenféle légy jöve, és szúnyogok minden határaikban.Móz. II. 8,16  ³²Eső helyett jeget bocsátott, és égető tüzet földeikre.Móz. II. 9,24  ³³És elveré szőlőiket, és fügefáikat, és összezúzta határaik fáját.
   ³⁴Szólott, és sáska jöve és cserebogár, melynek nem volt száma.Móz. II. 10,12  ³⁵És megemészte minden füvet az ő földükön, és megevé földük minden gyümölcsét.
   ³⁶És megölt minden elsőszülöttet földükön, minden munkájok zsengéit.Móz. II. 12,29  ³⁷És kivitte őket ezüsttel és aranynyal, és nemzetségeikben nem volt beteg.Móz. II. 12,35  ³⁸Örűlt Egyiptom az ő elmenetökön; mert rájok szállt vala azok félelme.
   ³⁹Felhőt terített ki oltalmokra, és tüzet, hogy világítson nekik éjjel.Móz. II. 13,21 Zsolt. 77,14 Kor. I. 10,1  ⁴⁰Könyörögtek, és jött a fürj; és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.Móz. II. 16,13  ⁴¹Megnyitotta a kősziklát, és víz ömlött ki, a szárazon folyóviz folyt.Móz. IV. 20,11  ⁴²Mert megemlékezett az ő szent igéjéről, melyet szolgájának, Ábrahámnak mondott.Móz. I. 17,7  ⁴³És kivezette népét örvendezéssel, és választottait vigasággal.
   ⁴⁴És nekik adá a nemzetek tartományait, és a népek munkáit elfoglalták,
   ⁴⁵hogy igazságait megőrizzék, és kövessék az ő törvényét.