Példabeszédek könyve

30 ¹A gyűjtőnek, a beszélő fiának igéi. A látomás, melyet eléadott a férfiú, kivel az Isten vagyon, és ki a vele lakó Istentől megerősítve szóla, ez:
²A férfiak legtudatlanabbja vagyok, és az emberek bölcsesége nincs velem.
   ³Nem tanúltam a bölcseséget, és nem tudom a szentek tudományát.
   ⁴Ki ment föl az égbe, és szállott alá? ki tartóztatta meg a szelet kezeiben? ki kötözte egybe a vizeket, mint egy ruházatba? ki állitotta fel a föld minden határát? Mi az ő neve? és mi a neve fiának, ha tudod?
   ⁵Az Isten minden beszéde tűz, paizsa ő a benne bizóknak.Zsolt. 11,7  ⁶Ne tégy semmit az ő igéihez, nehogy megdorgáltassál és hazugnak találtassál.Móz. V. 4,2  12,32  ⁷Kettőt kértem tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghaljak.
   ⁸A hiúságot és hazug igéket messze távoztasd tőlem. Szegénységet és gazdagságot ne adj nekem; csak élelmemre add meg a szükségeseket,
   ⁹nehogy igen eltelvén, megtagadásra ingereltessem és mondjam: Kicsoda az Úr? vagy a szükségtől kényszerítetve, lopjak és hamisan esküdjem az én Istenem nevére.
   ¹⁰Ne vádold a szolgát uránál, nehogy megátkozzon téged, és elessél.
   ¹¹Van nemzedék, mely atyját megátkozza, és anyját nem áldja;
   ¹²nemzedék, mely önmaga előtt tisztának látszik, és azért nincs megmosva rútságaitól;
   ¹³nemzedék, melynek nagyralátó szemei vannak, és szemöldökei magasra emelkednek;
   ¹⁴nemzedék, melynek fogai helyett kardjai vannak, és zápfogaival rág, hogy föleméssze a szűkölködőket a földről, és a szegényeket az emberek közől.
   ¹⁵A nadálynak két leánya van, kik mindig mondják: Hozz, hozz. Három, a mi telhetetlen, és a negyedik, mely soha nem mondja: Elég!
   ¹⁶A pokol, az anyaméh torka és a föld, mely nem elégszik meg vizzel; a tűz pedig soha nem mondja: Elég!
   ¹⁷A szemet, mely megcsúfolja atyját, és lenézi anyja szülését, vájják ki a patakok hollói, és egyék meg a sasok fiai.
   ¹⁸Három dolog nehéz előttem, és a negyediket teljességgel nem értem.
   ¹⁹A sas útját az égen, a kigyó útját a kősziklán, a hajó útját a tenger közepén, és a férfiú útját ifjúságában.
   ²⁰Olyan a házasságtörő asszony útja is, ki élvez, és megtörölvén száját, azt mondja: Nem cselekedtem gonoszt.
   ²¹Három által rendűl meg a föld, és a negyediket nem szenvedheti:
   ²²A szolga által, midőn uralomra jut; a bolond által, mikor eleget eszik;
   ²³a gyűlöletes asszony által, midőn házasságra vitetik; és a szolgáló által, mikor örökösévé lesz asszonyának.
   ²⁴Négy igen apró van a földön, és azok bölcsebbek a bölcseknél:
   ²⁵A hangyák, erőtlen nép, mely aratáskor szerez magának eledelt;
   ²⁶a nyúlacska, gyenge nép, mely a kősziklába építi lakhelyét;
   ²⁷királya nincs a sáskának, és mégis seregei szerint megyen ki együtt;
   ²⁸a tarka gyik kezeivel kapaszkodik, és a király házaiban is lakik.
   ²⁹Három az, mi jól lép, és a negyedik szerencsésen jár.
   ³⁰Az oroszlán, a vadak legerősbje, bárkivel találkozzék, nem ijed meg;
   ³¹a felövezett ágyékú kakas, és a kos; és a király, kinek senki nem áll ellen.
   ³²Van a ki bolondnak akkor tűnik ki, miután magasra emeltetett; mert ha értelmes lett volna, kezét szájára teendette.
   ³³A ki erősen nyomja az emlőt a tej kifejésére, vajat nyom ki; és a ki fölöttébb fújja orrát, vért indít; és a ki haragra ingerel, versengést támaszt.