Filippieknek írt levél

2 ¹Ha tehát a Krisztusban való intésnek, ha a szeretet örvendezésének, ha a lelki egyesűlésnek, ha a könyörűlet szives indúlatának van helye nálatok,
²tegyétek teljessé az én örömemet az által, hogy ugyanegyet értsetek, egyenlő szeretettel bírjatok, egyakaratúak, egyértelműek legyetek,
   ³semmit sem tévén versengéssel, sem hiú dicsőségből, hanem alázatossággal egymást többre becsülvén,
   ⁴kiki nem maga hasznát, hanem a másokét tekintvén,
   ⁵Hogy ugyanazon érzés legyen bennetek, mely a Krisztus Jézusban,
   ⁶ki Isten alakjában lévén, nem tartotta ragadománynak, hogy Istennel egyenlő,
   ⁷hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vévén föl, hasonlóvá lett az emberekhez, és külsejében úgy találtatott, mint ember.
   ⁸Megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig, és pedig a keresztnek haláláig.
   ⁹Annakokáért az Isten is felmagasztalta őt, és oly nevet ajándékozott neki, mely minden név fölött vagyon,
   ¹⁰hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, a mennyeieké, a földieké és a földalattiaké;Izai. 45,24 Rom. 14,11  ¹¹és minden nyelv vallást tegyen, hogy az Úr Jézus Krisztus az Atya Istennek dicsőségében vagyon.
   ¹²Azért, szerelmesim! (a mint mindenkor engedelmeskedtetek,) nem csak jelenlétemben, hanem most sokkal inkább távollétemben: félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségteket.
   ¹³Mert Isten az, ki bennetek mind a szándékot, mind a véghezvitelt munkálja jóakaratából.
   ¹⁴Mindeneket pedig zúgolódás és halogatás nélkül cselekedjetek,Péter I. 4,9  ¹⁵hogy panasz nélkül, Istennek egyeneslelkű fiai legyetek, feddhetlenek a gonosz és elveteműlt nemzetségnek közepette, kik között mint világítók fényeskedtek e világon,
   ¹⁶az élet igéjét megtartván dicsőségemre a Krisztus napján, hogy nem hiába futottam, s nem hiába munkálkodtam.
   ¹⁷De ha én feláldoztatom is a ti hitetek áldozatán és szolgálatán fölűl, örűlök és örvendek mindnyájotokkal.
   ¹⁸Ugyanazon pedig ti is örűljetek, és velem együtt örvendezzetek.
   ¹⁹Reménylem pedig az Úr Jézusban Timoteust hamar hozzátok küldhetni, hogy én is nyugodt szívvel legyek, megértvén, mint vagytok.
   ²⁰Mert senki sincs velem olyan egyakaratú, ki oly szives indúlattal szorgoskodnék érettetek.
   ²¹Mert mindnyájan a magokét keresik, nem a mi Jézus Krisztusé.Kor. I. 13,5  ²²Ő pedig milyennek bizonyúlt be, abból tudhatjátok, hogy mint atyjának a fiú, úgy szolgált velem az evangéliomban.
   ²³Őt reménylem tehát hozzátok küldhetni, mihelyt meglátom körűlményeimet.
   ²⁴Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar hozzátok megyek.
   ²⁵Addig szükségesnek láttam atyámfiát, Epafroditust, együtt munkálkodó és vitézkedő társamat, a ti követeteket, ki szükségemben szolgálatomra volt, hozzátok küldeni;
   ²⁶mivel mindnyájotok után kivánkozott, és szomorú volt azért, hogy hallottátok beteglétét.
   ²⁷Csakugyan halálos beteg is volt; de az Isten könyörűlt rajta, nemcsak őrajta pedig, hanem énrajtam is, hogy ne legyen bánatra bánatom.
   ²⁸Azért annál hamarább küldöttem őt, hogy viszonlátásán örűljetek, és én bánat nélkül legyek.
   ²⁹Fogadjátok tehát őt az Úrban minden örömmel, és az ilyeneket tartsátok tiszteletben.
   ³⁰Mert a Krisztus dolgáért csaknem halálra jutott, életét koczkáztatván, hogy teljesítse, a mi részetekről hiányzott az én szolgálatomban.