Szt. Márk evangélioma

7 ¹És hozzája gyülének a farizeusok és némelyek az írástudók közől, Jerusalemből jövén.Máté 15,1  ²És midőn látták, hogy némelyek az ő tanítványai közől közönséges, azaz, mosdatlan kezekkel esznek kenyeret, megrovák őket.Máté 15,2  ³Mert a farizeusok és mindnyájan a zsidók, hacsak gyakran nem mossák kezeiket, nem esznek, megtartván a vének hagyományát.
   ⁴És a piaczról jövén sem esznek, míg meg nem mosdanak, és sok egyéb van, miknek megtartása meghagyatott nekik, a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosásai.
   ⁵És kérdezék őt a farizeusok és irástudók: Miért nem járnak el tanítványaid a vének hagyománya szerint, hanem közönséges kezekkel esznek kenyeret?
   ⁶Ő pedig felelvén, mondá nekik: Jól jövendölt Izaiás rólatok, képmutatókról, a mint irva vagyon: E nép ajakival tisztel engem, szíve pedig távol vagyon tőlem.Izai. 29,13  ⁷Hiába tisztelnek pedig engem, tanítván emberi tudományt és parancsokat.
   ⁸Mert elhagyván az Isten parancsolatát, az emberek hagyományát tartjátok, a korsók és poharak mosásait; és sok egyéb ezekhez hasonlót cselekesztek.
   ⁹És mondá nekik: Valóban, megvetitek az Isten parancsolatát, hogy a ti hagyományotokat megtartsátok.Máté 15,3  ¹⁰Mert Mózes mondotta: Atyádat és anyádat tiszteljed. És: A ki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg.Móz. II. 20,12 Móz. V. 5,16 Efez. 6,2 Móz. II. 21,17 Móz. III. 20,9 Péld. 20,20  ¹¹Ti pedig azt mondjátok: Ha az ember mondja atyjának vagy anyjának: Korban (azaz, ajándék), mi tőlem fölajánltatik neked is használ:
   ¹²elég; és nem engeditek, hogy egyebet cselekedjék atyjának vagy anyjának.
   ¹³Meghiúsítván az Isten igéjét a ti hagyományotok miatt, melyhez ragaszkodtok, és sok ilyet cselekesztek.
   ¹⁴És előhíván ismét a sereget, mondá nekik: Halljatok engem mindnyájan, és értsetek.Máté 15,10  ¹⁵Semmi sincs az emberen kivül, mi beléje menvén, őt megfertőztethesse, hanem a mik az embertől származnak, azok fertőztetik meg az embert.
   ¹⁶Ha kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.
   ¹⁷És midőn bement egy házba a seregtől, megkérdezék őt tanítványai a példabeszéd felől.
   ¹⁸És mondá nekik: Hát ti is ily értetlenek vagytok? Nem értitek-e, hogy mindaz, mi kivülről megyen az emberbe, nem fertőztetheti meg őt,
   ¹⁹mert nem megyen szivébe, hanem gyomrába ereszkedik, és az árnyékszékbe bocsáttatik, kitisztítván minden étket?
   ²⁰Mondá továbbá: hogy a mik az emberből kijőnek, azok fertőztetik meg az embert.
   ²¹Mert belülről, az emberek szivéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
   ²²lopások, fösvénység, latorság, álnokság, szemtelenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság.
   ²³Ezen gonoszok mind onnan belülről származnak, és megfertőztetik az embert.
   ²⁴És onnan fölkelvén, Tírus és Szídon környékére indúla, és bemenvén egy házba, nem akará, hogy valaki tudja; de nem lehete titkon.Máté 15,21  ²⁵Mert mihelyt felőle hallotta egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek vala, beméne, és lábaihoz borúla.
   ²⁶Az asszony pedig pogány vala szír-feníciai eredetű. És kéré őt, hogy az ördögöt űzze ki leányából.Máté 15,25  ²⁷Ő mondá neki: Hadd elégíttesenek ki először a fiak; mert nem jó elvenni a fiak kenyerét, és az ebeknek vetni.
   ²⁸Amaz pedig felele, és mondá neki: Úgy van, Uram! csakhogy a kölykök is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
   ²⁹És mondá neki: E beszédért menj el, ki ment az ördög leányodból.
   ³⁰És mikor haza ment, a leányzót az ágyon fekve találá, és hogy az ördög már kiment.
   ³¹És ismét kimenvén Tírus határaiból, Szídonon által a galileai tengerhez jöve a tíz város határai közé.
   ³²És hozának neki egy siketnémát, és kérék őt, hogy tegye rája kezét.Máté 9,32  ³³És félrevivén őt a seregtől, annak füleibe bocsátá ujjait, és pökvén, illeté nyelvét,
   ³⁴és föltekintvén az égre, fohászkodék, és mondá neki: Effeta! azaz, nyilatkozzál meg!
   ³⁵És azonnal megnyilának fülei, és megoldaték az ő nyelvének kötele, és helyesen szól vala.
   ³⁶És megparancsolá nekik, hogy ezt valakinek meg ne mondják. De mennél inkább tiltá nekik, annál inkább hirdeték,
   ³⁷és annál inkább csodálkozának, mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket hallókkát tette, és a némákat szólókká.