Szt. Márk evangélioma

5 ¹És átmenének a tengerszoroson a gerazenusok tartományába.Máté 8,28 Luk. 8,26  ²És a mint ő kilépett a hajóból, azonnal eléje jöve a sírok közől egy ember tisztátalan lélekkel.
   ³Kinek lakhelye a sírboltokban vala, és senki még lánczokkal sem kötözheté meg őt.
   ⁴Mert többször volt már bilincsekkel és lánczokkal megkötözve, de a lánczokat elszaggatta, a bilincseket összetörte, és senki sem szelídithette meg őt.
   ⁵És éjjelnappal mindenkor a sírboltokban és hegyeken vala, kiáltozván és roncsolván magát kövekkel.
   ⁶Látván tehát Jézust távolról, oda futa, és imádá őt,
   ⁷és kiáltván nagy szóval, mondá: Mi közöm veled? Jézus, fölséges Istennek Fia! kényszerítlek téged az Istenre, ne gyötörj engem.
   ⁸Mert azt mondotta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ez emberből.
   ⁹És kérdezé őt: Mi a neved? És mondá neki: Sereg az én nevem, mert sokan vagyunk.
   ¹⁰És igen kéré őt, hogy ne űzze ki a tartományból.
   ¹¹Vala pedig ott a hegy körűl egy nagy nyáj sertés a legelőn.
   ¹²És igen kérék őt a lelkek, mondván: Bocsáss minket a sertésekbe, hogy beléjök menjünk.
   ¹³És azonnal megengedé nekik Jézus. És kimenvén a tisztátalan lelkek, a sertésekbe menének; és nagy rohammal a tengerbe rohanna a két ezerre menő nyáj, és megfúlának a tengerben.
   ¹⁴A kik pedig azokat legeltették, elfutának, s ezt hirűl vivék a városba és mezőkbe. És kimenének látni, mi történt.
   ¹⁵És Jézushoz jövének, és láták az ördögtől megszállottat ülni felöltözötten és ép ésszel; és megfélemlének.
   ¹⁶És elbeszélék nekik, a kik látták vala, mi történt azzal, kiben az ördög volt, és a sertésekkel.
   ¹⁷És kezdék kérni őt, hogy távozzék el határaikból.
   ¹⁸És midőn bement a hajóba, kezdé őt kérni, ki előbb az ördögtől gyötörtetett vala, hogy vele lehessen.
   ¹⁹De Jézus ezt nem engedé meg, hanem mondá neki: Menj haza tieidhez, és hirdesd nekik, mily nagy dolgot cselekedett az Úr veled, és mint könyörűlt rajtad.
   ²⁰És elméne és kezdé hirdetni a tíz városban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus; és mindnyájan csodálkozának.
   ²¹És mikor Jézus ismét átkelt hajón a tengerszoroson, nagy sereg gyűle hozzája, és ő a tenger mellett vala.
   ²²És jöve a zsinagóga fejedelmei közől egy Jairus nevű; és látván őt, lábaihoz borúla.Máté 9,18 Luk. 8,41  ²³és igen kéré őt, mondván: Leányom immár halálán vagyon, jőj el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyúljon, és éljen.
   ²⁴És elméne vele, és nagy sereg követé őt, és szorongatá őt.
   ²⁵És egy asszony, ki vérfolyásban volt tizenkét esztendeig,
   ²⁶és sokat szenvedett a sok orvostól, és elköltötte mindenét, és mitsem használt, hanem még roszabbúl vala,
   ²⁷a mint Jézus felől hallott, a seregben hátúl méne, és az ő ruháját illeté;
   ²⁸mert azt mondá: Hogyha csak ruházatát illetem is, meggyógyúlok.
   ²⁹És azonnal megszűnt az ő vérfolyása, és érzé testében, hogy meggyógyúlt a nyavalyától.
   ³⁰Jézus pedig azonnal észrevévén a belőle kiment erőt, a sereghez fordúla, mondván: Ki illeté ruházatomat?
   ³¹És felelék neki tanítványai: Látod, hogy szorongat téged a sereg, és azt kérded: Ki illetett engem?
   ³²És körűltekinte, hogy lássa meg, ki azt cselekedte.
   ³³Az asszony pedig félvén és reszketvén, mivel tudta, mi történt rajta, eléjöve, és leborúlván előtte, megmonda neki mindent igazán.
   ³⁴Ő pedig mondá neki: Leányom! a te hited meggyógyított téged; menj békével, és légy ment nyavalyádtól.Luk. 7,50  8,48  ³⁵Míg ő szólott, jövének a zsinagóga fejedelmétől, mondván: Leányod már meghalt, minek fárasztod tovább a mestert?
   ³⁶Hallván pedig Jézus az igét, melyet szólottak, mondá a zsinagóga fejedelmének: Ne félj, csak higy.
   ³⁷És nem engedé meg egyébnek, hogy őt kövesse, hanem csak Péternek és Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
   ³⁸És elérkezének a zsinagóga fejedelmének házába, és látá a tolongást, s mily nagyon sírnak és jajgatnak.
   ³⁹És bemenvén, mondá nekik: Mit búsúltok és sírtok? a leányzó nem halt meg, hanem aluszik.
   ⁴⁰És kineveték őt. Ő pedig kiutasítván mindnyájokat, magához vevé a leányzó atyját és anyját és a kik vele valának, és beméne, hol a leányzó fekszik vala.
   ⁴¹És megfogván a leányzó kezét, mondá neki: Talita kúmi! mi így magyaráztatik: Leányzó! (mondom neked) kelj föl.
   ⁴²És azonnal fölkele a leányzó, és jár vala. Tizenkét esztendős vala pedig. És elálmélkodának nagy álmélkodással.
   ⁴³És igen megparancsolá nekik, hogy senki meg ne tudja ezt, és mondá, hogy enni adjanak neki.