Szt. Márk evangélioma

10 ¹És onnan fölkelvén, Judea határaiba jöve a Jordánon túl; és ismét hozzája gyülekezék a sereg, és a mint szokta vala, ismét tanítá őket.Máté 19,1  ²És hozzájárulván a farizeusok, kérdezék őt, kisértvén: Ha szabad-e a férfiúnak elbocsátani feleségét?
   ³Ő pedig felelvén, mondá nekik: Mit parancsolt nektek Mózes?
   ⁴Kik mondák: Mózes megengedte váláslevél írása mellett az elbocsátást.Móz. V. 24,1  ⁵Jézus pedig felelvén, mondá nekik: A ti szivetek keménysége miatt irta nektek e parancsot.
   ⁶De a teremtés kezdetétől férfiúvá és asszonynyá teremtette őket az Isten.Móz. I. 1,27  ⁷Ezért az ember elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik.Móz. I. 2,24 Máté 19,5 Kor. I. 7,10 Efez. 5,31  ⁸És ketten egy testté lesznek. Azért már nem kettő, hanem egy test.Kor. I. 6,16  ⁹A mit tehát Isten egybekötött, ember el ne válaszsza.
   ¹⁰És a házban tanítványai ugyanerről ismét kérdezék őt.
   ¹¹És mondá nekik: A ki elbocsátja feleségét, és mást veszen, házasságtöréssel vét ellene.
   ¹²És ha az asszony elhagyja férjét, és máshoz megyen, paráználkodik.
   ¹³És kisdedeket vivének hozzája, hogy illesse őket. A tanítványok pedig feddék az odavivőket.Máté 19,13  ¹⁴Látván őket Jézus, nehezen vevé ezt, és mondá nekik: Hagyjátok a kisdedeket hozzám jőni, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Isten országa.
   ¹⁵Bizony mondom nektek, a ki nem fogadja Isten országát, mint a kisded, be nem megy abba.Máté 18,3  ¹⁶És megölelvén őket, és kezeit rájok tévén, megáldá őket.
   ¹⁷És a mint kiment az útra, eléje futván egyvalaki, térdhajtva kérdé őt: Jó mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?Máté 19,16  ¹⁸Jézus pedig mondá neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten.Luk. 18,19  ¹⁹Tudod a parancsokat: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne orozz; hamis tanúságot ne szólj; csalárdságot ne cselekedjél; atyádat és anyádat tiszteljed.Móz. II. 20,13  ²⁰Amaz pedig felelvén, mondá neki: Mester! mind megtartottam ezeket ifjúságomtól.
   ²¹Jézus pedig rája tekintvén, megszereté őt, és mondá neki: Egy hijával vagy; menj a mid vagyon, mind add el, és oszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben, azután jőj, kövess engem.
   ²²Ki megszomorodván ez igén, elméne bánkódva, mert sok jószága vala.
   ²³És körültekintvén Jézus, mondá tanítványinak: Mely nehezen jutnak Isten országába, kiknek pénzök vagyon!
   ²⁴A tanítványok pedig álmélkodának az ő igéin. De Jézus ismét felelvén, mondá nekik: Fiacskáim! vajmi nehéz a pénzben bízóknak Isten országába jutni!
   ²⁵Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni Isten országába.
   ²⁶Azok annál inkább csodálkozának, mondván egymáshoz: Ki üdvözűlhet tehát?
   ²⁷És rájok tekintvén Jézus, mondá: Embereknél ez lehetetlen, de nem az Istennél; mert minden lehetséges az Istennél.
   ²⁸Erre Péter így szóla neki: Ime mi mindent elhagytunk, és téged követtünk.Máté 19,27 Luk. 18,28  ²⁹Felelvén Jézus, mondá: Bizony mondom nektek: Senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy atyjafiait, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy fiait, vagy földeit érettem és az evangéliomért,
   ³⁰a ki százannyit ne nyerjen most ez időben, házakat és atyafiakat és nővéreket, anyákat és fiakat és földeket, üldözésekkel együtt; és a más világon örök életet.
   ³¹Sokan lesznek pedig elsőkből utólsókká, és utólsókból elsőkké.Máté 19,30  ³²Útban valának pedig, fölmenvén Jerusalembe, és előttök méne Jézus, és álmélkodva s félve követék őt. És magához vévén ismét a tizenkettőt, kezde nekik szólani azokról, mik rája következendők valának.Máté 20,17 Luk. 18,31  ³³Mert íme fölmegyünk Jerusalembe, és az ember fia elárultatik a papifejedelmeknek és irástudóknak és véneknek; és halálra kárhoztatják őt, és átadják a pogányoknak;
   ³⁴és megcsúfolják őt, és megpökdösik, megostorozzák és megölik őt, és harmadnapra föltámad.
   ³⁵És hozzá járulának Jakab és János, Zebedeus fiai, mondván: Mester! akarjuk, hogy a mit kérünk, cselekedd meg nekünk.Máté 20,20  ³⁶Ő pedig kérdé tőlök: Mit akaratok, hogy cselekedjem nektek?
   ³⁷És mondának: Engedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbod, másikunk balkezed felől üljünk a te dicsőségedben.
   ³⁸Jézus pedig mondá nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a poharat, melyet én iszom? vagy a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltethettek-e?
   ³⁹Azok pedig felelék neki: Megtehetjük. Jézus pedig mondá nekik: A poharat ugyan melyet én iszom, inni fogjátok, és a keresztséggel, melylyel és megkereszteltetem, meg fogtok kereszteltetni;
   ⁴⁰de a jobb vagy balkezem felől való ülést nem engem illet, hogy nektek megadjam, hanem a kiknek készíttetett.
   ⁴¹És hallván ezt a tíz, boszankodni kezdének Jakabra és Jánosra.
   ⁴²Jézus pedig elészólítván őket, mondá nekik: Tudjátok, hogy azok, kik fejedelmekűl tenkintetnek a nemzeteknél, uralkodnak azokon, és hogy fejedelmeiknek rajtok hatalmok vagyon;Luk. 22,25  ⁴³de nem úgy van, tiközöttetek; hanem a ki nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek;
   ⁴⁴és a ki első akar lenni köztetek, mindenkinek szolgája legyen;
   ⁴⁵mert az ember fia is, nem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságúl sokakért.
   ⁴⁶És Jerikóba jövének. És kimenvén Jerikóból ő és tanítványai a nagy sokaság, Timeusnak fia, a vak Bartimeus, az útfélen ül vala, kéregetvén.Máté 20,29 Luk. 18,35  ⁴⁷Ki midőn meghallotta, hogy a názáreti Jézus az, kezde kiáltani, mondván: Jézus, Dávidnak fia! könyörűlj rajtam.
   ⁴⁸És sokan feddék őt, hogy hallgasson. Ő pedig még inkább kiáltá: Dávidnak fia! könyörűlj rajtam.
   ⁴⁹És meghallván Jézus, parancsolá, hogy híják őt elé. És hivák a vakot, mondván neki: Bízzál, kelj föl, hí téged.
   ⁵⁰Ki elveté ruháját, s felugorván, hozzája méne.
   ⁵¹És megszólítván őt Jézus, kérdezé: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? A vak pedig mondá neki: Rabboni! hogy lássak.
   ⁵²Jézus pedig mondá neki: Menj el, a te hited meggyógyított téged. És azonnal láta, és követé őt az úton.