27
1Reggel pedig tanácsot tartának mindnyájan a papifejedelmek és a nép vénei Jézus ellen, hogy őt halálra adják.
2És megkötözve vivék őt és átadák Pontzius Pilátus helytartónak.Márk 15,1 Luk. 23,1 Ján. 18,28
3Akkoron látván Júdás, ki őt elárulta, hogy el van itélve: megbánván tettét, visszavivé a harmincz ezüstpénzt a papifejedelmeknek és véneknek,
4mondván: Vétkeztem, elárulván az igaz vért. Ők pedig mondák: Mi gondunk rá? te lássad.
5És elvetvén a templomban az ezüst pénzt, visszatére, és elmenvén, fölakasztá magát.Ap.cs. 1,18
6A papifejedelmek pedig, fölvevén az ezüst pénzt, mondák: Nem szabad azt a templom pénztárába tenni; mert vér dija.
7Tanácsot tartván pedig, megvevék rajta egy fazekas telkét a jövevények temetésére.
8Azért hívatik az a föld Hakeldamának, azaz, vérteleknek mai napiglan.Ap.cs. 1,19
9Akkor beteljesedék, a mit Jeremiás próféta megjövendölt, mondván: És vevék a harmincz ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, kit megvásároltak Izrael fiaitól,Zakar. 11,13
10és a fazekas telkéért adák azt, a mint nekem rendelte az Úr.
11Jézus pedig a helytartó előtt álla, és kérdé őt a helytartó, mondván: Te vagy-e a zsidók királya? Felelé neki Jézus: Te mondád.Márk 15,2 Luk. 23,3
12És midőn vádoltatott a papifejedelmektől és vénektől, semmit sem felele.
13Akkor mondá neki Pilátus: Nem hallod-e, mennyit vallanak ellened?
14És egy szavára sem felele neki, úgy hogy fölötte csodálkozék a helytartó.
15Az ünnepnapon pedig szokott vala elbocsátani a helytartó a népnek egy foglyot, a kit akartanak.
16Vala pedig akkor egy híres foglya, ki Barabbásnak neveztetett.
17Midőn tehát azok egybegyűltek, mondá Pilátus: Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabbást-e, vagy Jézust, ki Krisztusnak mondatik?
18Mert tudja vala, hogy irígységből árulták el őt.
19Midőn pedig az itélőszéken ült, hozzája külde felesége, mondván: Semmi közöd neked avval az igazzal; mert sokat szenvedtem ma álomlátásban őmiatta.
20Azonban a papifejedelmek és vének rábeszélék a népet, hogy Barabbást kérjék, Jézust pedig elvesztessék.Márk 15,11 Luk. 23,18 Ján. 18,40 Ap.cs. 3,14
21Felelvén pedig a helytartó, mondá nekik: Kit akartok, hogy nektek a kettő közől elbocsássak? Ők pedig mondák: Barabbást.
22Mondá nekik Pilátus: Mit cselekedjem tehát Jézussal, ki Krisztusnak mondatik?
23Szólának mindnyájan: Feszíttessék meg! Mondá nekik a helytartó: De mi gonoszt cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltának, mondván: Feszíttessék meg!
24Látván pedig Pilátus, hogy semmire sem megy, hanem inkább nő a zajongás, vizet vévén, megmosá kezeit a nép előtt, mondván: Én ártatlan vagyok ezen igaznak vérétől; ti lássátok.
25És felelvén az egész nap, mondá: Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon!
26Akkor elbocsátá nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, kezeikbe adá, hogy megfeszíttessék.
27Akkor a helytartó vitézei elvivén Jézust a tanácsházba, egybegyüjték körülötte az egész csoportot.Márk 15,16 Zsolt. 21,17
28És levetköztetvén őt, biborszín palástot adának rája,
29és tövisből koronát fonván, fejére tevék, és nádat jobbkezébe. És térdet hajtván előtte, csúfolák őt, mondván: Üdvözlégy, zsidók királya!Ján. 19,2
30És rá pökdösvén, vevék a nádat, és fejét verék vele.
31És minekutána megcsúfolták őt, levevék róla a palástot, és felöltözteték saját ruháiba, és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
32Kimenvén pedig, találának egy Simon nevű cirenei embert; ezt kényszeríték, hogy vigye az ő keresztjét.Márk 15,21 Luk. 23,26
33És jövének azon helyre, mely Golgotának neveztetik, mely az agykoponyák helye.Márk 15,22 Luk. 23,33 Ján. 19,17
34És adának neki epével vegyített bort inni. És midőn megízlelte azt, nem akará inni.
35Minekutána pedig megfeszítették őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, hogy beteljesedjék, mit a próféta megjövendölt, mondván: Elosztották magok közt ruháimat, és öltönyömre sorsot vetettek.Márk 15,24 Luk. 23,34 Ján. 19,23 Zsolt. 21,19
36És leülvén, őrzik vala őt.
37És feje fölé tevék az ő ügyét írva: Ez Jézus, a zsidók királya.
38Akkor megfeszítteték vele két lator is, egyik jobbról, és másik balfelől.
39Az átmenők pedig káromolák őt, hajtogatván fejöket.
40és mondván: Hej, ki lerontod az Isten templomát, és harmadnapra fölépíted azt, szabadítsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről.Ján. 2,19
41Hasonlóképen a papifejedelmek is az irástudókkal és vénekkel együtt, csúfolva mondák:
42Másokat megszabadított, önmagát nem szabadíthatja meg; ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és hiszünk neki.Ján. 2,18 Zsolt. 21,9
43Az Istenben bízott, szabadítsa meg most, ha akarja őt; mert azt mondotta: hogy Isten fia vagyok.
44Ugyanazt hányák szemére a latrok is, kik vele megfeszíttettek vala.
45Hat órától pedig sötétség lőn az egész földön kilencz óráig.
46És kilencz óra tájban kiálta Jézus nagy szóval, mondván: Éli! Éli! lamma szabaktáni? azaz: Én Istenem! én Istenem! miért hagytál el engem?Zsolt. 21,2
47Némelyek pedig az ottállók közől hallván ezt, mondák: Illést híja ez.
48És azonnal elfutván egy közőlük, szivacsot vőn, megtölté eczettel, és nádszálra tévén, inni ada neki.
49A többiek pedig mondák: Hadd lássuk, ha eljön-e Illés, hogy megszabadítsa őt.
50Jézus pedig ismét nagy szóval kiáltván, kiadá lelkét.
51És íme a templom kárpitja ketté hasada fölétől egész aljáig; a föld megindúla, a kősziklák megrepedének,Krón. II. 3,14
52a sírok megnyílának, és sok szentnek testei, kik elaludtak vala, föltámadának.
53És kilépvén a sírokból az ő föltámadása után, a szent városba jövének, és sokaknak megjelenének.
54A százados pedig és a kik vele valának Jézus őrizetére, látván a földindúlást és a történteket, igen megfélemlének, mondván: Valóban, Isten Fia volt ez!
55Valának pedig ott sokan asszonyok, távolról nézvén, kik követték vala Jézust Galileából, hogy neki szolgáljanak.
56Kik között vala Mária Magdolna, és Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.
57Mikor pedig már esteledett, jöve egy arimateai József nevű gazdag ember, ki szintén Jézus tanítványa vala.Márk 15,42 Luk. 23,50 Ján. 19,38
58Ez elméne Pilátushoz, és elkéré Jézus testét. Pilátus legott meghagyá, hogy átadják a testet.
59És elvévén a testet József, betakará azt tiszta gyolcsba,
60és saját új sírjába tevé, melyet a kősziklában vágott vala. És nagy követ hengeríte a sír ajtajára, és elméne.
61Ott vala pedig Mária Magdolna és a másik Mária, a sír ellenében ülvén.
62Másnap pedig, mely az ünnepi készület után esik, egybegyülének a papifejedelmek és farizeusok Pilátushoz,
63mondván: Uram! megemlékeztünk, hogy ama csábító még életében mondotta: Harmadnap múlva feltámadok.
64Hagyd meg tehát, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, netalán eljőjenek tanítványai, és ellopják őt, és azt mondják a köznépnek: Feltámadott hallottaiból! és az utóbbi tévedés roszabb lesz az elsőnél.
65Mondá nekik Pilátus: Van őrségetek, menjetek, őrizzétek, a mint tudjátok.
66Azok pedig elmenvén, megerősíték a sírt őrökkel, megpecsételvén a követ.