Szt. Lukács evangélioma

7 ¹Miután pedig elvégezte minden igéjét a nép hallatára, Kafarnaumba méne.Máté 8,5  ²Egy századosnak igen kedves szolgája pedig beteg lévén, halófélben vala.
   ³Hallván tehát Jézus felől, hozzája küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjön el, és gyógyítsa meg szolgáját.
   ⁴Azok pedig a mint eljöttek Jézushoz, kérik vala őt különösen mondván neki: Méltó, hogy azt megcselekedd neki;
   ⁵mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát ő építette nekünk.
   ⁶Jézus tehát elméne velök. És midőn már nem messze volt a háztól, hozzája küldé barátait a százados, mondván: Uram! ne fáradj; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőj.
   ⁷Ugyanazért magamat sem tartottam méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyúl az én szolgám.
   ⁸Mert én is hatalom alatt való ember vagyok, vitézek lévén alattam; s ha mondom ennek: Menj el, elmegyen; és a másiknak: Jöszte, s eljő; és szolgámnak: Cselekedd ezt, és megcselekszi.
   ⁹Hallván ezt Jézus, csodálkozék, és megfordúlván, mondá az őt követő seregnek: Bizony mondom nektek: Még Izraelben sem találtam ennyi hitet.
   ¹⁰És hazatérvén a küldöttek, egészségben találák a szolgát, ki beteg vala.
   ¹¹És lőn azután, egy városba méne, mely Naimnak neveztetik, és vele menének tanítványai és nagy népsokaság.
   ¹²Mikor pedig a város kapujához közelgetett, íme egy halott viteték ki, egyetlen egy fia anyjának, ki özvegy vala, és a város igen sok népe ment vele.
   ¹³Kit mikor meglátott az Úr, könyörűlvén rajta, mondá neki: Ne sírj.
   ¹⁴És oda járulván, illeté a koporsót. (Azok pedig, kik viszik vala, megállának). És mondá: Ifjú! mondom neked, kelj föl.
   ¹⁵És felüle, a ki megholt vala, és szólani kezde. És átadá őt anyjának.
   ¹⁶Elfogá pedig mindnyájokat a félelem, és magasztalák az Istent, mondván: Nagy próféta támadott közöttünk, és hogy az Isten meglátogatta az ő népét.Luk. 24,19 Ján. 4,19  ¹⁷És elterjede ez a hír felőle egész Judeában, és körűle minden tartományban.
   ¹⁸És mindezekről értesíték Jánost az ő tanítványai.
   ¹⁹És előhíva János kettőt tanítványai közől, és Jézushoz küldé, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk?Máté 11,2.3  ²⁰A mint hozzája jöttek ama férfiak, mondák: Keresztelő János küldött minket hozzád, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várunk?
   ²¹(Ugyanazon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekből, nyavalyákból és a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadá a látást).
   ²²És felelvén, mondá nekik: Elmenvén, jelentsétek meg Jánosnak, a miket hallottatok és láttatok: hogy a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok tisztúlnak, a siketek hallanak, a halottak föltámadnak, a szegényeknek az evangéliom hirdettetik;
   ²³és boldog a ki meg nem botránkozik énbennem.
   ²⁴És miután elmentek János követei, kezde Jánosról szólani a seregnek: Mit mentetek ki a pusztába látni? széltől hányatott nádat-e?
   ²⁵Vagy mit mentetek ki látni? lágy ruhákba öltözött embert-e? Ime a kik drága ruhában és gyönyörűségekben járnak, a királyok házaiban vannak.
   ²⁶Tehát mit mentetek ki látni, prófétát-e? Sőt mondom nektek, prófétánál is nagyobbat.
   ²⁷Ez az, kiről írva vagyon: Ime én elküldöm angyalomat színed előtt, ki elkészíti előtted a te utadat.Malak. 3,1 Máté 11,10 Márk 1,2  ²⁸Mert mondom nektek, az asszonyok szülöttei között nagyobb próféta keresztelő Jánosnál senki sincs; s mégis a ki kisebb mennyeknek országában nagyobb nálánál.
   ²⁹És hallván az egész nép, és a vámosok, kik megkereszteltettek János keresztségével, igaznak vallák az Istent.
   ³⁰A farizeusok pedig és a törvénytudók Isten tanácsát megveték önkárukra, meg nem kereszteltetvén őtőle.
   ³¹Mondá pedig az Úr: Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék embereit? és kihez hasonlók ők?
   ³²Hasonlók a piaczon ülő gyermekekhez, kik egymáshoz kiáltanak, mondván: Sípoltunk nektek, és nem tánczoltatok; síránkoztunk, és nem sírtatok.Máté 11,16.17  ³³Mert eljött keresztelő János, kenyeret nem evett, és bort nem ivott, és azt mondjátok: Ördöge vagyon.
   ³⁴Eljött az ember fia, eszik és iszik, és azt mondjátok: Ime a falánk és borivó ember, a vámosok és bűnösök barátja.
   ³⁵És igazolva lőn a bölcseség minden ő fiaitól.
   ³⁶Azután egy a farizeusok közől kéré őt, hogy egyék nála; és bemenvén a farizeus házába, letelepedék.
   ³⁷És íme egy asszony, ki bűnös vala a városban, a mint megértette, hogy letelepedett a farizeus házában, kenetet hoza alabastromedényben,
   ³⁸és megállván hátúl az ő lábainál, könyhullatással kezdé áztatni lábait, és fejének hajával törlé és csókolgatá lábait, és a kenettel megkené.
   ³⁹Látván pedig ezt a farizeus, ki őt hítta vala, szóla magában, mondván: Ez, ha próféta volna, tudná bizonynyal, kicsoda és minő asszony az, ki őt illeti, hogy bűnös.
   ⁴⁰És felelvén Jézus, mondá neki: Simon! valami mondanivalóm van neked. Az pedig mondá: Mester! szólj.
   ⁴¹Két adósa vala egy hitelezőnek. Egyik ötszáz tízessel tartozott, a másik ötvennel.
   ⁴²Nem lévén azoknak honnét megadni, elengedé mind a kettőnek. Vajjon melyik fogja őt jobban szeretni?
   ⁴³Felelvén Simon, mondá: Úgy vélem az, kinek többet engedett el. Ő pedig mondá neki: Igazán itéltél.
   ⁴⁴És az asszonyhoz fordúlván, mondá Simonnak: Látod ezen asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimra nem adtál: ez pedig könyhullatással áztatta lábaimat, és hajával törlötte meg.
   ⁴⁵Csókot nekem nem adtál: ez pedig mióta bejött, nem szűnt meg csókolgatni lábaimat.
   ⁴⁶Olajjal nem kented meg fejemet: ez pedig kenettel kente meg lábaimat.
   ⁴⁷Azért mondom neked: Megbocsáttatnak neki sok bűnei, mert igen szeretett; a kinek pedig kevesebb bocsáttatik meg, kevésbbé szeret.
   ⁴⁸Mondá pedig annak: Megbocsáttatnak neked bűneid.
   ⁴⁹És az együtt letelepűltek kezdék mondani magokban: Kicsoda ez, ki még a bűnöket is megbocsátja?
   ⁵⁰Mondá pedig az asszonynak: A te hited megszabadított téged; menj békével.