6
1Jerikó pedig bezárva és megerősítve vala, Izrael fiaitól való félelem miatt, és senki sem mert ki és bejárni.
2És mondá az Úr Józuénak: Ime kezedbe adtam Jerikót és az ő királyát és mind az erős férfiakat.
3Kerűljétek meg a várost minden hadakozók egyszer napjában, és cselekedjetek így hat nap.
4A hetedik napon pedig a papok vegyék a hét harsonát, melyekkel az örvendetes esztendőben élnek, és menjenek a szövetség szekrénye előtt; és hétszer kerűljétek meg a várost, és a papok harsonát fujjanak.
5És mikor a harsonának hosszabb és szaggatott szava megzendűl és füleitekbe harsog: kiáltson az egész nép igen nagy sikoltással, és a város falai tövig leomlanak, és menjen be kiki ama helyen, melynek ellenében állani fog.
6Eléhivá tehát Nun fia, Józue a papokat és mondá nekik: Vegyétek föl a szövetség szekrényét, és más hét pap vegye az örvendetes esztendő hét harsonáját, és járjanak az Úr szekrénye előtt.
7A népnek is mondá: Menjetek és kerűljétek meg a várost, fölfegyverkezve, az Úr szekrénye előtt menvén.
8És midőn Józue ez igéket elvégezte, és a hét pap a hét harsonával az Úr szövetségének szekrénye előtt zengett,
9az egész fegyveres had elől menvén, a többi község a szekrényt követé, és a harsonák szavától minden harsog vala.
10Parancsola pedig Józue a népnek, mondván: Ne kiáltsatok, se ne hallják szavatokat, se semmi beszéd szátokból ki ne menjen, mignem eljő a nap, melyen mondani fogom nektek: Kiáltsatok! és akkor kiáltsatok.
11Megkerülé tehát az Úr szekrénye a várost egyszer napjában, és visszatérvén a táborba, ott marada.
12És Józue éjjel fölkelvén, a papok fölvevék az Úr szekrényét,
13és heten közőlük a hét harsonát, melyekkel az örvendetes esztendőben élnek; és az Úr szekrénye előtt menének, járván és harsonát fúván, és a fegyveres nép előttök méne, a többi község pedig követé a szekrényt, zengvén a harsonaszó.
14És megkerűlék a várost másodnap egyszer, és visszatérének a táborba. Igy cselekvének hat napig.
15A hetedik napon pedig korán reggel fölkelvén, megkerűlék a várost hétszer, a mint rendelve vala.
16És midőn a hetedik kerűlésben harsonát fúttak a papok, mondá Józue egész Izraelnek: Kiáltsatok! mert az Úr nektek adta a várost;
17és átok legyen e város és minden, a mi benne van, az Úré legyen; egyedűl Ráháb, a paráznaszemély éljen mindazokkal, kik vele a házban vannak; mert elrejtette a követeket, kiket küldöttünk vala.Józ. 2,4 Zsid. 11,31
18Ti pedig ójátok magatokat, hogy azokból, a mik tiltva vannak, semmit se illessetek, és ne legyetek a parancs megszegői; és Izrael egész tábora bűn alatt ne legyen, meg se háboríttassék.
19A mi pedig arany és ezüst leend, és réz- és vas-edény, az Úrnak szenteltessék, az ő kincsei közé tétetvén.
20Tehát az egész nép kiáltván, és a harsonaszó zengvén, miután a sokaság füleibe hatott a szózat és harsogás, a falak azonnal leomlának; és fölméne kiki azon helyen, mely ellenében vala, és bevevék a várost,Zsid. 11,30 Makkab. II. 12,15
21és megölének mindeneket, mik abban valának, férfiútól asszonyig, csecsemőtől vénig; az ökröket és juhokat és szamarakat is levágák fegyver élével.
22Ama két férfiúnak pedig, kik kémségbe küldettek vala, mondá Józue: Menjetek azon paráznaasszony házába, és hozzátok elé őt és minden vagyonát, a mint neki esküvéssel fogadtátok.Józ. 2,1.14
23És bemenvén az ifjak, kihozák Ráhábot és szüleit, atyjafiait, minden házi szereit és rokonságát, és Izrael táborán kivűl szállíták.Zsid. 11,31
24A várost pedig és mindazt, mi abban volt, fölgyujták, kivéve az aranyat és ezüstöt, és a réz- és vas-edényeket, melyeket az Úr kincstárának szentelének.Józ. 8,2
25Ráhábot, a paráznaszemélyt pedig, és atyja háznépét és mindenét, a mije vala, élni hagyá Józue, és lakának Izrael között a jelen napig azért, mivel elrejtette a kémeket, kiket küldött vala, hogy Jerikót megkémleljék. Ugyanaz időben átkot szóla Józue, mondván:
26Átkozott legyen azon férfiú az Úr előtt, ki fölállítja és fölépíti Jerikó városát. Az ő elsőszülöttén vesse meg annak alapját, és utolsó fián emelje föl annak kapuit.
27Az Úr pedig Józuéval vala, és az ő neve elhíresedék az egész földön.