Józsue könyve

És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, az Úr szóla Nun fiának, Józuénak, Mózes szolgájának és mondá neki:

Tehát Nun fia, Józue, két kémet külde titkon Szétimből, és mondá nekik: Menjetek, és nézzétek meg a földet és Jerikó városát. Kik eltávozván, bemenének egy Ráháb nevű paráznaasszony házába, és megnyugvának nála.

Annakokáért Józue fölkelvén éjjel, elinditá a tábort; és kimenvén Szétimből, a Jordánhoz jutának, ő és Izrael minden fiai, és ott három napig mulatának.

Miután átkeltek, mondá az Úr Józuénak:

Azért miután meghallották az amorreusok minden királyai, kik a Jordánon túl laknak vala napnyugatra, és Kanaán minden királyai, kik a nagy tenger közel helyeit bírják vala, – hogy kiszárasztotta az Úr Jordán folyamát Izrael fiai előtt, míg átmentek: elcsüggede szivök, és nem marada bátorság bennök, félvén Izrael fiainak bejövetétől.

Jerikó pedig bezárva és megerősítve vala, Izrael fiaitól való félelem miatt, és senki sem mert ki és bejárni.

De Izrael fiai megszegék a parancsot, és elvőnek az átokból; mert Ákán, Karmi fia, ki Zabdinak, Záre fiának fia, Júda nemzetségéből, elvőn valamit az átokból, és megharaguvék az Úr Izrael fiai ellen.

Mondá pedig az Úr Józuénak: Ne félj és ne rettegj; vidd el magaddal a hadakozók minden sokaságát, és fölkelvén, menj föl Hái városába. Ime kezedbe adtam annak királyát és a népet, a várost és földet.

Ezeket hallván a Jordánon túli minden királyok, kik a hegységeken és mezőségeken laknak vala, a tenger mellékén és a nagy tenger partján, azok is, kik a Libanon mellett laknak vala, a heteusok és amorreusok, kananeusok és ferezeusok, heveusok és jebuzeusok;

Mikor ezeket meghallotta Adonizedek, a jerusalemi király tudniillik, hogy Józue bevette Háit és azt földúlta, (mert a mint cselekedett vala Jerikóval és annak királyával, úgy cselekvék Háival, s annak királyával), és hogy a gábaoniták Izraelhez pártoltak, és szövetségesei lettek,

Ezeket midőn meghallotta Jábin, az ázori király, elkülde Jobábhoz, a madoni királyhoz és a szemeroni királyhoz és az akszafi királyhoz;

Ezek a királyok, kiket Izrael fiai megvertek, és elfoglalták azok földét Jordántól napkelet felé, Arnon patakától Hermon hegyéig, és az egész napkeleti tájékot, mely a pusztára néz:

Midőn Józue öreg és élemedett lőn, mondá az Úr neki: Megöregedtél és koros vagy, és igen széles föld maradt hátra, mely még sorssal el nem osztatott:

Ez az, mit Izrael fiai birtokúl nyertek Kanaán földén, melyet adának nekik Eleazar pap és Nun fia, Józue, és a családok fejedelmei Izrael nemzetségei szerint;

Júda fiainak sorsa tehát rokonságaik szerint ez volt: Édom határától a Szin pusztája dél felé, a déli rész végső széleig.

Ezután József fiaira esék a sors, Jordántól Jerikó és ennek vizei ellenébe napkelet felől a puszta, mely fölér Jerikótól Bétel hegyére;

A sors pedig esék Manasszes nemzetségére (mert ő Józsefnek elsőszülötte): t. i. Makirra, Manasszesnek elsőszülöttére, Gálaád atyjára, ki hadakozó férfiú volt, és Gálaád és Bászán volt az ő birtoka;

És egybegyűlének mindnyájan Izrael fiai Sílóban, és fölállíták ott a bizonyság hajlékát, és a föld meghódola nekik.

És a második sors Simeon fiainak jöve rokonságaik szerint, és örökségök

És szóla az Úr Józuénak, mondván: Szólj Izrael fiainak, és mondd nekik:

És Lévi nemzetségének fejedelmei Eleazar paphoz járulának, és Nun fiához, Józuéhoz, és a rokonságok fejedelmeihez, Izrael fiainak minden nemzetségei szerint,

Az időben szólítá Józue a rúbenitákat, és gaditákat és Manasszes félnemzetségét,

Sok idő elfolytával pedig, miután békeséget adott az Úr Izraelnek, meghóditván köröskörűl minden nemzeteket, és Józue már öreg és élemedett lévén,

És egybegyüjté Józue Izrael minden nemzetségét Szikemben, és szólítá a véneket és fejedelmeket, a birákat és tanítókat, és megállának az Úr előtt;