Jób könyve

4 ¹Felelvén pedig a temani Elifáz, mondá:
²Ha szólani kezdünk neked, talán nehezen veszed; de ki tarthatja fel az elgondolt beszédet?
   ³Ime sokakat tanítottál, és az elfáradt kezeket megerősítetted,
   ⁴az ingadozókat állhatatosakká tették beszédeid, és a reszkető térdeket megszilárdítottad:
   ⁵most pedig rád jött a csapás, és megfogyatkoztál; érintett téged, és fölháborodtál.
   ⁶Hol vagyon a te félelmed, erősséged, béketűrésed, és utaid tökéletessége?
   ⁷Emlékezzél meg, kérlek, ki veszett valaha el, ártatlan lévén? vagy mikor töröltettek el az igazak?
   ⁸Sőt inkább azokat láttam, kik gonoszságot szántanak és fájdalmakat vetnek, és azokat aratják,
   ⁹hogy elvesztek az Isten fuvallására, és az ő haragja szelétől megemésztettek.
   ¹⁰Az oroszlán ordítása, a nőstényoroszlán szava és az oroszlánkölykök fogai megrontattak,
   ¹¹a tigris elveszett, mivelhogy nem volt ragadománya, és az oroszlán kölykei elszéledtek.
   ¹²Továbbá nekem egy elrejtett íge mondatott, és mintegy lopva vette be fülem sugása érkezését.
   ¹³Az éjjeli látomás iszonyodásában, mikor az álom el szokta érni az embereket,
   ¹⁴félelem esék rám és rettegés, és minden csontjaim megrémülének.
   ¹⁵És midőn a lélek jelenlétemben átment, fölborzadának testem hajszálai.
   ¹⁶Egy valaki, kinek ábrázatát nem ismerem vala, egy alak megálla szemeim előtt, és mintegy gyenge szellő szavát hallám:
   ¹⁷Vajjon az ember az Istenhez hasonlíttatván, igaz lehet-e, vagy az ő Teremtőjénél tisztább lesz-e a férfiú?Jób 25,4  ¹⁸Ime a kik neki szolgálnak sem állhatatosak, és angyalaiban is talált gonoszságot.Jób 15,5 Péter II. 2,4  ¹⁹Mennyivel inkább azok, kik sárházakban laknak, kiknek földi alapjok vagyon, mint a molytól megemésztetnek.
   ²⁰Reggeltől estig kivágatnak, és mivel senki sem figyel, örökre elvesznek.
   ²¹A kik pedig megmaradnak, elvétetnek közőlük; meghalnak, és nem bölcseségben.