Jób könyve

24 ¹A mindenható előtt nincsennek elrejtve az idők; a kik pedig ismerik őt, nem tudják az ő napjait.
²Némelyek a határokat máshová vitték, elrablották a nyájakat és legeltették azokat;
   ³az árvák szamarát elhajtották, és zálogúl vették az özvegy ökrét;
   ⁴elfordították a szegények útját, és elnyomták együtt a föld szelídeit.
   ⁵Némelyek, mint a vadszamarak a pusztában, mennek dolgukra, vigyázván a ragadományra, szereznek kenyeret magzataiknak.
   ⁶Más szántóföldét learatják, és megszedik annak szőlőjét, kit erőszakkal elnyomtak.
   ⁷Mezítelenűl bocsátják el az embereket, levonván ruháikat, kiknek nincs leplök a hidegben;
   ⁸kiket a hegyek záporesői áztatnak, és nem lévén födelök, a köveket ölelik át.
   ⁹Erőszakot tettek, megrabolván az árvákat, és a szegény népet megfosztották.
   ¹⁰A mezítelenektől és ruha nélkül járóktól és éhezőktől elvették a kalászokat.
   ¹¹Azok asztagai közt deleltek, kik a sajtókat nyomván, szomjaznak.
   ¹²A városokban nyögtek miattok a férfiak, és a sebesűltek lelke kiáltott; de az Isten nem hagyja ezt torolatlan.
   ¹³Föllázadtak a világosság ellen, nem ismerték az ő utait, vissza sem tértek ösvényein.
   ¹⁴Jókor reggel fölkel a gyilkos, megöli a szűkölködőt és szegényt; éjjel pedig olyan lesz, mint a tolvaj.
   ¹⁵A házasságtörő szeme a homályra vigyáz, mondván: Szem nem lát engem; és befödi orczáját.
   ¹⁶Feltöri sötétben a házakat, a mint nappal összebeszéltek egymással, és nem ismerik a világosságot.
   ¹⁷Ha hirtelen föltűnik a hajnal, a halál árnyékának vélik azt; és a sötétségben úgy járnak, mint a világosságban.
   ¹⁸Könnyű az ilyen, mint a víz-buborék; átkozott legyen része a földön, és ne járjon a szőlők útján.
   ¹⁹A fölöttébb való melegre menjen a hóvizekről, és pokolig az ő bűne.
   ²⁰Felejtkezzék el róla az irgalmasság; édességei férgek legyenek; ne maradjon emlékezetben, hanem töressék le, mint a gyümölcstelen fa.
   ²¹Mert magtalant táplált, ki nem szül, és az özvegygyel nem tett jól;
   ²²lerántotta az erősöket erejében, de mikor áll sem biztos élete.
   ²³Isten adott neki tért bűnbánatra, s ő visszaél azzal kevélységre; de szemei az ő utain vannak.Jel. 2,21  ²⁴Fölemelkedtek egy kevéssé, de állandók nem lesznek, és megaláztatnak, mint mindenek, és elvétetnek, és mint a kalászok hegyei megtöretnek.
   ²⁵Ha ez nincs igy: ki feddhet meg engem hazudságról, és ki teheti beszédemet az Isten elé?