Jób könyve

11 ¹Felelvén pedig a naamati Szófár, mondá:
²Vajjon a ki sokat szól, ne is halljon-e? vagy a szós ember igazúl-e meg?
   ³Egyedűl előtted hallgassanak-e az emberek? és midőn egyebeket kigúnyoltál, senki sem fog-e letorkolni?
   ⁴Mert azt mondád: Tiszta az én beszédem, és tiszta vagyok szined előtt.
   ⁵Vajha az Isten szólana veled, és megnyitná neked ajkait,
   ⁶hogy megmutatná neked a bölcseség titkait, és hogy sokféle az ő törvénye, és megértenéd, hogy sokkal kevesebbet szenvedsz tőle, mint gonoszságod érdemli.
   ⁷Talán megfogod az Isten nyomdokait, és a tökéletességig föltalálod a Mindenhatót?
   ⁸Magasb ő az égnél, s mit fogsz cselekedni? mélyebb a pokolnál, s honnan ismered meg?
   ⁹Mértéke hosszabb a földnél, és szélesebb a tengernél.
   ¹⁰Ha mindeneket fölforgat, vagy egybeszorít is, ki mond ellene?
   ¹¹Mert ő ismeri az emberek hiúságát, és látván a gonoszságot, nem veszi-e észre?
   ¹²A hiú férfi kevélységében felfuvalkodik, és azt véli, hogy mint a vadszamár vemhe, szabaddá született.
   ¹³Te pedig megkeményítetted szivedet, és kiterjesztetted hozzája kezeidet.
   ¹⁴Ha a gonoszságot, mely kezedben vagyon, elveted magadtól, és hajlékodban nem marad hamisság:
   ¹⁵akkor fölemelheted orczádat szenny nélkül, és állhatatos leszesz, és fogsz félni.
   ¹⁶A nyomorúságról is elfeledkezel, és mint a vizekről, melyek elfolytak, úgy emlékezel.
   ¹⁷És mintegy déli fényesség támad neked este felé; és midőn magadat elenyészettnek véled, föltámadsz, mint a hajnalicsillag;
   ¹⁸és bizodalmad lesz, előtted lévén a reménység; és elárkoltatván, bátorságosan aluszol.
   ¹⁹Nyugodni fogsz, és nem lesz, a ki téged fölrettentsen; és igen sokan fognak neked könyörögni.Móz. III. 26,6  ²⁰Az istentelenek szemei pedig elepednek, és a menekűlés elvesz tőlök, és az ő reményök a lélek utálatossága.