Szt. János evangélioma

6 ¹Ezek után Jézus a galileai tengeren túl méne, mely Tiberiásé.Máté 14,13 Márk 6,32  ²És nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleket, melyeket cselekedett azokon, kik betegek valának.
   ³Fölméne tehát Jézus a hegyre, és ott ül vala tanítványival.
   ⁴Közel vala pedig a húsvét, a zsidók ünnepe.
   ⁵Fölemelvén tehát szemeit Jézus, és látván, hogy igen nagy sokaság jő hozzája, mondá Filepnek: Honnét veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek?
   ⁶Ezt pedig mondá, kisértvén őt; mert ő tudta, mit vala cselekedendő.
   ⁷Felelé neki Filep: Kétszáz tízes-árú kenyér sem elég nekik, hogy kinekkinek csak valami kevés jusson.
   ⁸Mondá neki egyik tanítványai közől, András, Simon Péter bátyja:
   ⁹Van itt egy gyermek, kinek öt árpakenyere vagyon és két hala; de mi az ennyi között?
   ¹⁰Mondá erre Jézus: Telepítsétek le az embereket. Vala pedig sok széna ama helyen. Letelepedének tehát a férfiak, számszerint mintegy ötezren.
   ¹¹Jézus pedig vevé a kenyereket, és miután hálát adott, elosztá a letelepűlteknek; hasonlóképen a halakból is, a mennyit akarnak vala.
   ¹²Miután pedig jóllaktak, mondá tanítványinak: Szedjétek föl a mi morzsalékok megmaradtak, hogy el ne veszszenek.
   ¹³Fölszedék tehát, és tizenkét kosarat töltének meg az öt árpakenyér hulladékaiból, melyek megmaradtak azokból, kik ettek vala.
   ¹⁴Azon emberek tehát, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett vala, mondák: hogy ez bizonynyal ama próféta, ki e világra jövendő.
   ¹⁵Jézus azért, mivel észrevevé, hogy eljőnek, és megragadják őt, hogy királylyá tegyék, ismét a hegyre futa maga egyedűl.Máté 14,23 Márk 6,46  ¹⁶A mint pedig este lőn, tanítványai a tengerre szállának.
   ¹⁷És bemenvén a hajóba, elindúlának a tengeren Kafarnaumba; de már besötétedett, és Jézus nem jött vala hozzájok.
   ¹⁸A tenger pedig, nagy szél fúván, fölháborodék.
   ¹⁹Midőn tehát közel huszonöt vagy harmincz futamatnyira eveztenek, láták Jézust a tengeren járni, és a hajóhoz közeledni, és megfélemlének.
   ²⁰Ő pedig mondá nekik: Én vagyok, ne féljetek.
   ²¹Be akarák tehát őt a hajóba venni, és a hajó azonnal a földhöz ére, melyhez indúltak vala.
   ²²Másnap a népsereg, mely a tengeren túl áll vala, látá, hogy más hajócska nem volt ott, hanem csak egy, és hogy Jézus az ő tanítványival nem ment a hajóba, hanem csak tanítványai mentek el.
   ²³Azalatt más hajók jövének Tiberiásból, közel a helyhez, hol a kenyeret ették vala az Úr áldása mellett.
   ²⁴Midőn azért látta a sereg, hogy nincs ott Jézus, sem tanítványai, hajócskákra kelének, és Kafarnaumba jutának, keresvén Jézust.
   ²⁵És a mint őt a tengeren túl megtalálták, mondák neki: Rabbi! mikor jöttél ide?
   ²⁶Felelvén nekik Jézus, mondá: Bizony, bizony mondom nektek, kerestek engem, nem azért, mivel a jeleket láttátok, hanem mivel ettetek a kenyérből, és jóllaktatok.
   ²⁷Munkálkodjatok, de nem oly eledelért, mely veszendő, hanem mely megmarad az örök életre, melyet az ember Fia ad nektek; mert az Atya Isten ezt jelölte meg.Máté 3,17  17,5 Ján. 1,32  ²⁸Mondák azért neki: Mit míveljünk, hogy az Isten cselekedeteit tegyük?
   ²⁹Felelé Jézus, és mondá nekik: Ez az Isten cselekedete, hogy higyetek abban, kit ő küldött.Ján. I. 3,23  ³⁰Mondák azért neki: Micsoda jelt cselekszel tehát te, hogy lássuk, és higyünk neked? mit cselekszel?
   ³¹Atyáink mannát ettek a pusztában, a mint írva vagyon: Az égből adott kenyeret nekik enniök;Móz. II. 16,14 Móz. IV. 11,7 Zsolt. 77,24 Bölcs. 16,20  ³²Mondá erre nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem az én Atyám ad nektek igaz kenyeret mennyből.
   ³³Mert Isten kenyere az, ki mennyből leszállott, és életet ad a világnak.
   ³⁴Mondák azért neki: Uram! mindenkor ezt a kenyeret add nekünk.
   ³⁵Mondá pedig nekik Jézus: Én vagyok az élet kenyere; a ki énhozzám jő, nem éhezik, és a ki énbennem hisz, soha nem szomjúhozik.
   ³⁶De mondottam nektek, hogy ámbár láttatok engem, mégsem hisztek.
   ³⁷Minden, a mit nekem ad az Atya, énhozzám jő, és a ki hozzám jő, nem vetem ki;
   ³⁸mert leszállottam mennyből, nem hogy az én akaratomat cselekedjem, hanem annak akaratát, ki engem küldött.
   ³⁹Ez pedig az Atyának, ki engem küldött, akarata, hogy a mit nekem adott, el ne veszítsek abból, hanem föltámaszszam mindazt az utolsó napon.
   ⁴⁰Ez pedig akarata Atyámnak, ki engem küldött, hogy minden, a ki látja a Fiút, és hisz őbenne, örök élete legyen, és én feltámasztom őt az utolsó napon.
   ⁴¹Zúgolódának tehát a zsidók azon, hogy azt mondotta: Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá;
   ⁴²és mondák: Nemde Jézus ez, József fia, kinek mi ismerjük atyját és anyját? Miképen mondja tehát ez: hogy mennyből szállottam alá?Máté 13,55  ⁴³Felelvén azért Jézus, mondá nekik: Ne zúgolódjatok egymás között.
   ⁴⁴Senki nem jöhet énhozzám, hacsak az Atya, ki engem küldött, nem vonzza őt; és én feltámasztom őt az utolsó napon.
   ⁴⁵Irva vagyon a prófétáknál: „Mindnyájan az Isten tanítványai lesznek.“ Minden, a ki az Atyától hallott és tanúlt, énhozzám jő.
   ⁴⁶Nem mintha az Atyát látta volna valaki, mert csak a ki Istentől vagyon, az látta az Atyát.Máté 11,27  ⁴⁷Bizony, bizony mondom nektek: A ki hisz énbennem, örök élete vagyon.
   ⁴⁸Én vagyok az élet kenyere.
   ⁴⁹Atyáitok mannát ettek a pusztában, és meghaltak.Móz. II. 16,13  ⁵⁰Ez a mennyből leszállott kenyér, hogy a ki abból eszik, meg ne haljon.
   ⁵¹Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá.
   ⁵²Ha valaki e kenyérből eszik, örökké él; és a kenyér, melyet én adandó vagyok, az én testem a világ életéért.
   ⁵³Vetekedének azért a zsidók egymás között, mondván: Miképen adhatja ez nekünk az ő testét eledelűl?
   ⁵⁴Mondá tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az ember fia testét, és nem iszszátok az ő vérét, nem leszen élet tibennetek.
   ⁵⁵A ki eszi az én testemet, és iszsza az én véremet, örök élete vagyon; és én feltámasztom őt az utolsó napon.
   ⁵⁶Mert az én testem bizonynyal étel, és az én vérem bizonynyal ital.Kor. I. 11,27  ⁵⁷A ki eszi az én testemet, és iszsza az én véremet, énbennem lakik, és én őbenne.
   ⁵⁸A mint engem küldött az élő Atya, és én élek az Atyáért: úgy a ki eszik engem, ő is él énérettem.
   ⁵⁹Ez a kenyér, mely az égből szállott alá. Nem úgy, mint atyáitok mannát ettek és meghaltak. A ki e kenyeret eszi, örökké él.
   ⁶⁰Ezeket mondá, a zsinagógában tanítván Kafarnaumban.
   ⁶¹Sokan hallván ezeket tanítványai közől, mondák: Kemény beszéd ez, és ki hallgathatja azt?
   ⁶²Tudván pedig Jézus önmagában, hogy ezért zúgolódnak az ő tanítványai, mondá nekik: Ez botránkoztat meg titeket?
   ⁶³Hátha majd látjátok az ember fiát fölmenni oda, hol azelőtt volt? –
   ⁶⁴A szellem az, mi megelevenít, a test nem használ semmit. Az igék, melyeket én nektek szólottam, szellem és élet.
   ⁶⁵De vannak némelyek közőletek, kik nem hisznek. Mert tudja vala kezdettől Jézus, kik a nem hivők, és ki fogja őt elárúlni?
   ⁶⁶És mondá: Ezért mondottam nektek, hogy senki hozzám nem jöhet, hacsak Atyámtól nem adatik neki.
   ⁶⁷Ettőlfogva sokan hátrálának az ő tanítványai közől, és már nem járának vele.
   ⁶⁸Mondá azért Jézus a tizenkettőnek: Ti is el akartok-e menni?
   ⁶⁹Felelé neki Simon Péter: Uram! kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak.
   ⁷⁰És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy Krisztus, az Isten Fia.Máté 16,15.16 Márk 8,29 Luk. 9,20  ⁷¹Felelé nekik Jézus: Nemde én tizenkettőtöket választottalak, és egy közőletek ördög?
   ⁷²Érté pedig az iskarioti Júdást, Simon fiát, mert ez vala őt elárulandó, ki egyik volt a tizenkettő közől.