Szt. János evangélioma

21 ¹Azután ismét kijelenté magát Jézus a tanítványoknak Tiberiás tengerénél. Kijelenté pedig így:
²Együtt valának Simon Péter és Tamás, ki kettősnek mondatik, és Natánael, a galileai Kánából való, Zebedeus fiai, és más kettő az ő tanítványai közől.
   ³Mondá nekik Simon Péter: Halászni megyek. Mondák neki: Mi is elmegyünk veled. És kimenének, és beszállának a hajóba; de azon éjjel semmit sem fogának.
   ⁴Megviradván pedig, Jézus a parton álla, de nem ismerék meg a tanítványok, hogy Jézus az.
   ⁵Mondá azért nekik Jézus: Fiaim! van-e valami ennivalótok? Felelék neki: Nincsen.
   ⁶Mondá nekik: Vessétek a hajónak jobbja felé a hállót, és találtok. Oda veték tehát, de nem birák azt kihúzni a halak sokasága miatt.
   ⁷Akkor mondá a tanítvány, kit szeret vala Jézus, Péternek: Az Úr az. Simon Péter, a mint meghallotta, hogy az Úr, a köntöst magára övezé (mert mez nélkül vala), és a tengerbe ereszkedék.
   ⁸A többi tanítványok pedig a hajóval jövének (mert nem messze valának a földtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire), a halakkal telt hállót vonván.
   ⁹A mint tehát kiszállottak a partra, látának ott széntüzet rakva, arra téve halat, és mellette kenyeret.
   ¹⁰Mondá nekik Jézus: Hozzatok elő a halakból, melyeket most fogtatok.
   ¹¹Kijöve Simon Péter, és a hállót a partra voná, mely tele vala százötvenhárom nagy hallal. És ámbár ennyi volt, nem szakadozott a hálló.
   ¹²Mondá nekik Jézus: Jertek, ebédeljetek. És a letelpűltek közől senki sem meré őt kérdeni: Te ki vagy? tudván, hogy az Úr az.
   ¹³És eljöve Jézus, és vevé a kenyeret, és nekik adá, hasonlóképen a halat is.
   ¹⁴Ekkor már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványinak, miután feltámadott halottaiból.
   ¹⁵Midőn tehát megebédeltek, mondá Jézus Simon Péternek: Simon, János fia! szeretsz-e engem jobban ezeknél? Mondá neki: Úgy van, Uram! te tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én bárányaimat.
   ¹⁶Mondá ismét neki: Simon, János fia! szeretsz-e engem? Mondá neki: Úgy van, Uram! tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én bárányaimat.
   ¹⁷Mondá neki harmadszor: Simon, János fia! Szeretsz-e engem? Elszomorodék Péter, hogy harmadszor mondá neki: Szeretsz-e engem? és mondá neki: Uram! te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Mondá neki: Legeltesd az én juhaimat.
   ¹⁸Bizony, bizony mondom neked, mikor ifjabb voltál, felövezted magadat, és jártál, a hol akartál; de midőn megöregszel, kiterjeszted kezeidet, és más övez föl téged, és oda visz, hová te nem akarod.Pét. II. 1,14  ¹⁹Ezt pedig mondá, jelentvén, minő halállal fogja Istent megdicsőíteni. És ezt mondván, így szóla neki: Kövess engem.
   ²⁰Megfordúlván Péter, látá utána jőni azt a tanítványt, kit szeret vala Jézus, ki a vacsorán az ő mellén feküdt, és mondotta: Uram! ki az, ki téged elárul?Ján. 13,23  ²¹Ezt tehát látván Péter, mondá Jézusnak: Uram! hát ez?
   ²²Mondá neki Jézus: Akarom, hogy ő így maradjon, míg eljövök, mi gondod rá? te kövess engem.
   ²³Elterjede tehát az atyafiak között e beszéd: hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig nem mondotta neki Jézus: Nem hal meg; hanem: Akarom, hogy így maradjon, míg eljövök, mi gondod rá?
   ²⁴Ez az a tanítvány, ki bizonyságot teszen ezekről, és ezeket írta; és tudjuk, hogy igaz az ő bizonysága.
   ²⁵Vannak még sok egyebek is, miket Jézus cselekedett; mik ha egyenkint megíratnának, úgy vélem a világ sem volna elég a könyveknek, melyeket írni kellene.