Szt. János evangélioma

16 ¹Ezeket szólottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
²A zsinagógákból kizárnak titeket; sőt eljön az óra, hogy mindaz, ki megöl titeket, szolgálatot vél tenni az Istennek.
   ³És ezeket cselekszik nektek, mert nem ismerik az Atyát, sem engemet.
   ⁴De ezeket szólottam nektek, hogy mikor eljön az óra, azokról megemlékezzetek, hogy én megmondottam nektek.
   ⁵Ezeket pedig nektek kezdetben nem mondottam, mivelhogy veletek valék. De most immár ahhoz megyek, ki engem küldött; és senki közőletek nem kérdi tőlem: Hová mégy?
   ⁶hanem mivel ezeket szólottam nektek, szomorúság tölti be szíveteket.
   ⁷De én igazságot mondok nektek: Hasznosabb nektek, hogy én elmenjek; mert ha el nem megyek, a Vígasztaló nem jő hozzátok.
   ⁸Ki mikor eljövend, megfeddi e világot a bűnről, az igazságról és az itéletről:
   ⁹a bűnről ugyan, mert nem hittek énbennem;
   ¹⁰az igazságról pedig, mert az Atyához megyek, és már nem láttok engem;
   ¹¹az itéletről pedig, mert e világ fejedelme már megitéltetett.
   ¹²Még sokat kellene nektek mondanom, de most el nem viselhetitek.
   ¹³Mikor pedig eljön amaz igazságnak Lelke, megtanít titeket minden igazságra; mert nem szól ő magától, hanem a miket hall, azokat mondja, és a jövendőket hirdeti nektek.
   ¹⁴Ő engem megdicsőít; mert enyémből veszi, és hirdeti nektek.
   ¹⁵Minden, a mi Atyámé, enyém; azért mondottam: hogy enyémből veszi, és hirdeti nektek.
   ¹⁶Egykevéssé, és már nem láttok engem; és ismét egykevéssé, és megláttok engem; mert az Atyához megyek.
   ¹⁷Mondák azért az ő tanítványai közől egymásnak: Mi ez, a mit nekünk mond: Egykevéssé, és nem láttok engem; és ismét egykevéssé, és megláttok engem; és mert az Atyához megyek?
   ¹⁸Mondák azért: Mi ez, a mit mond: Egykevéssé? Nem tudjuk, mit beszél.
   ¹⁹Észrevevé pedig Jézus, hogy kérdeni akarják őt, és mondá nekik: E felől tudakozódtok egymás között, hogy mondottam: Egykevéssé, és nem láttok engem; és ismét egykevéssé, és megláttok engem?
   ²⁰Bizony, bizony mondom nektek: hogy ti majd könyeztek és sírtok, a világ pedig örűlni fog; ti megszomorodtok, de a ti szomorúságtok örömre fordúl.
   ²¹Az asszony midőn szűl, szomorúsága vagyon, mert eljött az ő órája; miután pedig megszülte a gyermeket, már nem emlékezik szorongatásáról örömében, hogy ember született e világra.
   ²²Nektek is most ugyan szomorúságtok vagyon, de ismét meglátlak titeket, és örvendeni fog szivetek, és örömetek senki sem veszi el tőletek.
   ²³És az napon semmit sem kérdetek éntőlem. Bizony, bizony mondom nektek: ha mit kérendetek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.Máté 7,7  21,22 Márk 11,24 Luk. 11,9 Ján. 14,13 Jakab 1,5  ²⁴Eddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megnyeritek, hogy örömetek teljes legyen.
   ²⁵Ezeket példabeszédekben mondottam nektek; de eljön az óra, midőn már nem példabeszédekben szólok nektek, hanem nyiltan beszélek nektek az Atyáról.
   ²⁶Az napon kértek majd az én nevemben; és nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát érettetek;
   ²⁷mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki.
   ²⁸Kijöttem az Atyától, és e világra jöttem; ismét elhagyom e világot, és az Atyához megyek.
   ²⁹Mondák neki az ő tanítványai: Ime most nyiltan szólasz, és semmi példabeszédet nem mondasz.
   ³⁰Most tudjuk, hogy mindeneket tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki kérdezzen téged; ebből hisszük, hogy az Istentől jöttél ki.
   ³¹Felelé nekik Jézus: Most hiszitek-e?
   ³²Ime eljön az óra, és már eljött, hogy eloszoljatok, kiki az ő tulajdonába, és engem egyedűl hagyjatok; de én nem vagyok egyedűl, mert az Atya velem vagyon.Máté 26,31 Márk 14,27  ³³Ezeket szólottam nektek, hogy énbennem békeségtek legyen. E világon szorongatástok leszen; de bízzatok, én meggyőztem a világot.