Jeremiás jövendölése

7 ¹Az ige, mely Jeremiáshoz lett az Úrtól, mondván:
²Állj az Úr háza kapujában, és hirdesd ott ez igét, és mondjad: Halljátok az Úr igéjét, egész Júda! kik bementek e kapukon, hogy imádjátok az Urat.
   ³Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Jobbítsátok meg utaitokat és törekvésteket, és veletek lakom e helyen.Jer. 26,13  ⁴Ne bízzatok a hazudság igéiben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!
   ⁵Mert ha jóra irányozzátok utaitokat és törekvésteket, ha itéletet tesztek a férfiú és atyjafia között,
   ⁶a jövevényen és árván és özvegyen nem tesztek törvénytelenséget, sem ártatlan vért nem ontotok e helyen, és nem jártok idegen istenek után magatok veszedelmére:
   ⁷veletek lakom e helyen, a földön, melyet atyáitoknak adtam mindörökön örökké.
   ⁸De ime ti a hazudság beszédeiben bizakodtok, melyek nem használnak nektek.
   ⁹Loptok, öltök, paráználkodtok, hamisan esküsztök, Baalimnak áldoztok, és idegen istenek után jártok, kiket nem ismertek;
   ¹⁰és azután eljöttök és megálltok előttem e házban, melyben segítségűl hivatott az én nevem, és ezt mondjátok: Megszabadúltunk, habár mind ez utálatosságot cselekedtük.
   ¹¹Vajjon tehát latrok barlangjává lett-e ez a ház, melyben segitségűl hivatott az én nevem, a ti szemeitek előtt? Én, én vagyok, én láttam, úgymond az Úr.Máté 21,13  ¹²Menjetek az én helyemre, Silóba, hol nevemnek lakása volt eleinte, és lássátok, miket cselekedtem azzal, népem, Izrael gonoszsága miatt?
   ¹³és most is, mivelhogy mind e dolgokat cselekedtétek, úgymond az Úr, és szólottam nektek, korán fölkelvén, szólottam, és nem hallgattátok, híttalak titeket, és nem feleltetek:Péld. 1,24 Izai. 65,12  ¹⁴úgy cselekszem e házzal, melyben segítségűl hivatott az én nevem, és melyben reménységtek vagyon, és a helylyel, melyet nektek és atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem;Kir. I. 4,2.10  ¹⁵és elvetlek titeket orczám elől, a mint elvetettem minden atyátokfiait, Efraim egész ivadékát.
   ¹⁶Te azért ne imádkozzál e népért, és ne tégy érettök dicséretet és könyörgést, és ne állj ellenem; mert nem hallgatlak meg téged.Jerem. 11,14  14,11  ¹⁷Nem látod-e, mit cselekesznek ezek Júda városaiban és Jerusalem utczáin?
   ¹⁸A fiak fát szednek, az atyák tüzet gyujtanak, és az asszonyok zsírral dagasztanak, hogy lepényeket csináljanak az ég királynéjának, és az idegen isteneknek áldozzanak, és engem haragra ingereljenek.
   ¹⁹Vajjon, engem ingerelnek-e haragra? úgymond az Úr; nem önmagokat-e orczájok pirúlására?
   ²⁰Azért ezeket mondja az Úr Isten: Ime az én haragom és búsulásom fölgerjed e hely ellen az emberekre és barmokra, a tartomány fájára és a föld terményeire, fölgyulad és nem alszik el.
   ²¹Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: A ti égő áldozataitokat tegyétek egyéb áldozataitokhoz, és egyétek meg azok húsát.
   ²²Mert nem szólottam én atyáitoknak, és nem adtam parancsot nekik az napon, melyen kihoztam őket Egyiptom földéről, az égő és az egyéb áldozatok felől;
   ²³hanem ezt parancsoltam nekik, mondván: Hallgassátok az én szómat, és Istenetek leszek, és ti népem lesztek; és járjatok mindazon úton, melyet nektek parancsoltam, hogy jól legyen dolgotok.
   ²⁴És nem hallgattak, fülöket sem hajtották rá, hanem akaratjokon jártak és gonosz szivök hamisságában; de hátra is mentek, s nem előre
   ²⁵az napságtól, melyen kijöttek atyáik Egyiptom földéről, mind e napiglan. És elküldöttem hozzájok minden szolgáimat, a prófétákat, naponkint fölkelvén korán és elküldvén;
   ²⁶de nem hallgattak engem, fület sem hajtottak rám, hanem megkeményítették nyakokat, és még gonoszabbúl cselekedtek, mint atyáik.Jerem. 16,12  ²⁷Beszéld el bár nekik mindez igéket, és nem hallgatnak meg téged; híjjad őket, és nem felelnek neked.
   ²⁸Azért mondjad nekik: Ez azon nemzet, mely nem hallgatta az ő Ura Istene szavát, és nem vette föl a fegyelmet; elveszett a hit, és szájokból elvétetett.
   ²⁹Nyírd le hajadat, és vesd el, és sírj fennszóval; mert az Úr elvetette és elhagyta az ő haragja nemzetségét;
   ³⁰mert gonoszt cselekedtek Júda fiai az én szemeim előtt, úgymond az Úr. Botrányaikat azon házba helyezték, melyben segítségűl hivatott az én nevem, hogy megfertőztessék azt;
   ³¹és fölépítették Tofet magas helyeit, mely Ennom fia völgyében vagyon, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzzel, miket nem parancsoltam, szivemben sem gondoltam.
   ³²Azért íme eljőnek a napok, úgymond az Úr, és nem mondatik az többé Tofetnek, sem Ennom fia völgyének: hanem ölés völgyének; és Tofetben fognak temetkezni, úgy hogy már hely sem leszen.
   ³³És e népnek holtteste eledelűl leszen az égi madaraknak és a földi vadaknak, és nem lesz, ki elűzze.
   ³⁴És megszűntetem Júda városaiban és Jerusalem utczáiban az öröm szavát és a vigaság szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát, mert elpusztúl a föld.Ezek. 26,13