39
1Szedeciásnak, Júda királyának kilenczedik esztendejében, a tizedik hónapban, eljöve Nabukodonozor, Babilon királya, és minden ő serege Jerusalemhez, és megszállák azt.
2Szedeciásnak tizenegyedik esztendejében, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén pedig megnyittaték a város.
   3És bemenének a babiloni király minden fejedelmei, és leülének a közép kapuban: Neregel-Szereser, Szemegarnabu, Sarsakim, Rabzares, Neregel-Szereser, Rebmag, és mind a többi fejedelmei Babilon királyának.
   4És látván őket Szedeciás, Júda királya, és mind a hadakozó férfiak, elfutának és kimenének éjjel a városból a király kertén át a kapun, mely a két kőfal között vala, és kimenének a pusztába vivő útra.
   5De a kaldeusok hada űzőbe vevé őket; és megfogák Szedeciást a jerikói puszta mezején, és fogva vivék Nabukodonozorhoz, Babilon királyához, Reblatába, mely az Emat földén vagyon; és törvényt monda rája.
   6És Babilon királya megölé Szedeciás fiait Reblatában az ő szemei előtt; és Júda minden nemeseit megölé a babiloni király.
   7Szedeciás szemeit is kivájá, és bilincsekbe veré őt, hogy Babilonba vitessék.
   8A király házát s a köznép házait is fölgyújták a kaldeusok tűzzel, és Jerusalem kőfalát leronták.
   9És a nép maradványait, kik még megmaradtak volt a városban, és a szökevényeket, kik hozzája szöktek, és a köznép maradványait, kik még megmaradtak, átvivé Nabuzárdán, a vitézek hadnagya Babilonba.
   10És a szegény köznépből, kiknek teljességgel semmiök sem volt, meghagya Nabuzárdán, a vitézek hadnagya, Júda földén, és szőllőket és kutakat ada nekik az napon.
   11Jeremiás felől pedig parancsot ada Nabukodonozor, a babiloni király, Nabuzárdánnak, a vitézek hadnagyának, mondván:
   12Vidd el őt, és szemed rajta legyen, és semmi roszat neki ne mívelj; hanem a mint akarja, úgy cselekedjél neki.
   13Elküldé tehát Nabuzárdán, a had fejedelme, és Nabuzesban és Rabzares és Neregel-Szereser és Rebmag, és Babilon királyának minden főemberei,
   14elküldének és kihozák Jeremiást a tömlöcz tornáczából, és adák őt Godoliásnak, Ahikám fiának, ki Száfán fia vala, hogy haza menjen, és a nép között lakjék.
   15Jeremiáshoz pedig az Úr beszéde lett vala, midőn be volt zárva a tömlöcz tornáczában, mondván:
   16Menj el és szólj a szerecsen Abdemeleknek, mondván: Ezeket mondja a seregek Ura, Izrael Istene: Ime én beteljesítem beszédeimet e városnak veszedelmére, és nem javára, mi meg lesz a te szemeid előtt az napon.
   17És megszabadítlak téged az napon, úgymond az Úr; és nem adatol ama férfiak kezébe, kiktől te félsz:
   18hanem kimentve megszabadítalak téged, és fegyver által el nem esel; hanem a te lelked megszabadúl, mert énbennem volt bizodalmad, úgymond az Úr.