Jeremiás jövendölése

2 ¹És lőn az Úr igéje hozzám, mondván:
²Eredj és kiálts Jerusalem füleibe, mondván: Ezeket mondja az Úr: Megemlékeztem rólad, szánakodván ifjúságodon és jegyeskorod szeretetén, mikor engem követtél a pusztában, a földön, mely be nem vettetik.
   ³Mert Izrael az Úrnak szenteltetett, terményeinek első zsengéje ő; mindazok, kik megemésztik őt, vétkeznek, és veszedelem jő rájok, úgymond az Úr.
   ⁴Halljátok az Úr igéjét, Jákob háza és Izrael házának minden rokonsága!
   ⁵Ezeket mondja az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem atyáitok, hogy eltávoztak tőlem és a hiúság után jártak, és hivságosakká lettek?Mik. 6,3  ⁶és nem mondották: Hol vagyon az Úr, ki fölhozott minket Egyiptom földéről; ki átvezetett minket a pusztán, a lakhatlan és járatlan földön, a szomjuság földén, és a halál képén, oly földön, melyen férfiú nem járt, és ember nem lakott?
   ⁷És bevittelek titeket Kármél földére, hogy annak terményét és legjavát egyétek; és ti bemenvén, megfertőztettétek földemet, és örökségemet utálatossággá tettétek.
   ⁸A papok nem mondották: Hol vagyon az Úr? és a törvény kezelői nem tudtak rólam, és a pásztorok vétkeztek ellenem, és a próféták Baal által jövendöltek, és a bálványokat követték.
   ⁹Azért mindig törvénybe szállok veletek, úgymond az Úr, és fiaitokkal vetekedni fogok.
   ¹⁰Menjetek át Cétim szigeteibe és lássátok meg; és küldjetek Cédárba, és jól vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha történt-e efféle dolog?
   ¹¹megváltoztatta-e nemzet az ő isteneit, kik bizonyára nem istenek? Az én népem pedig az ő dicsőségét bálványnyal cserélte föl.
   ¹²Iszonyodjatok ezen, egek! és annak kapui! fölötte szomorodjatok el, úgymond az Úr.
   ¹³Mert két gonoszságot cselekedett az én népem: Elhagytak engem, élővíz kútfejét, és magoknak kútakat ástak, beomladozó kútakat, melyek vizet nem tarthatnak.
   ¹⁴Vajjon szolga-e Izrael, vagy szolgáló fia-e? Miért lőn tehát ragadománynyá?
   ¹⁵Oroszlánok ordítottak rája, és szavokat harsogtatták, az ő földét pusztasággá tették, városai fölégettettek, és nincs, ki azokban lakjék.
   ¹⁶Memfis és Tafnes fiai is megfertőztettek téged fejed tetejéig.
   ¹⁷Vajjon nem azért lett-e ez rajtad, hogy elhagytad a te Uradat Istenedet azon időben, mikor téged az úton vezérlett?
   ¹⁸Most is, mi dolgod van neked Egyiptom útján, hogy zavaros vizet igyál? és mi közöd neked az asszíriusok útjához, hogy a folyó vizét igyad?
   ¹⁹Megfedd téged tengonoszságod, és a te elpártolásod megdorgál téged. Tudjad és lássad, mily rosz és keserű, hogy elhagytad a te Uradat Istenedet, és hogy nincs nálad az én félelmem, úgymond a seregek Ura Istene.
   ²⁰Régi időtől összetörted igámat, szétszaggattad köteleimet, és mondottad: Nem szolgálok. Mert minden magas halmon és minden zöldellő fa alatt leheveredtél, mint parázna személy.Jerem. 3,6  ²¹Én pedig téged választott szőllőnek ültettelek, egészen valódi magnak; hogyan változtál tehát nekem gonosz, idegen szőllővé?
   ²²Ha magadat salétrommal mosod is, sok szappanfűvet vévén hozzá, tisztátalan vagy gonoszságodban előttem, úgymond az Úr Isten.
   ²³Hogyan mondhatod: Nem vagyok megfertőztetve, nem jártam Baalim után? Nézd meg utaidat a völgyben, ismerd el, mit cselekedtél, mint a könnyen futó szertekalandozván utain;
   ²⁴mint a pusztához szokott vadszamár hevének kivánságában magához vonja gerjedelmének szelét; senki sem téríti el azt, mindazok, kik keresik, nem fáradnak el, az ő havában megtalálják.
   ²⁵Óvjad lábaidat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól. De te azt mondod: Mind hiába! nem cselekszem; mert megszerettem az idegeneket, és azok után járok.
   ²⁶A mint megszégyenűl a tolvaj, mikor rajta kapják, úgy megszégyenűl Izrael háza, ő és királyai, fejedelmei és papjai és prófétái,
   ²⁷kik mondják a fának: Én atyám vagy te! és a kőnek: Te szűltél engemet! Háttal fordúlnak hozzám és nem arczczal. De nyomorúságuk idején mondani fogják: Kelj föl, és szabadíts meg minket.Jerem. 32,33  ²⁸Hol vannak a te isteneid, kiket magadnak csináltál? Keljenek föl és szabadítsanak meg téged nyomorúságod idején; mert városaid száma szerint valának, oh Júda! a te isteneid.Jerem. 11,13  ²⁹Minek akartok velem pörlekedni? mindnyájan elhagytok engem, úgymond az Úr.
   ³⁰Hiába vertem meg fiaitokat, nem fogadjátok el a fegyelmet; kardotok megemésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán
   ³¹a ti nemzedéktek. Tekintsétek az Úr igéjét: Vajjon pusztasággá lettem-e Izraelnek, vagy későn termő földdé? Miért mondja tehát az én népem: Eltávoztunk, nem jövünk többé hozzád?
   ³²Vajjon a szűz elfeledkezik-e ékszeréről, vagy a menyasszony mellszalagjáról? az én népem pedig elfeledkezett rólam számtalan napokon.
   ³³Mit igyekszel jónak mutatni útadat, hogy szeretetet nyerj, ki azon fölül gonosz utaidra másokat is tanítottál?
   ³⁴A te ruháid szárnyain találtatott a szegény és ártatlan lelkek vére; nem vermekben találtam őket, hanem mindazon helyeken, melyeket fönebb említettem.
   ³⁵És mégis mondod: Bűntelen és ártatlan vagyok én, és azért fordúljon el rólam a te haragod. Ime én törvénybe szállok veled azért, hogy azt mondod: Nem vétkeztem.
   ³⁶Mely igen alávaló lettél, ismételvén utaidat! Egyiptom miatt is megszégyenűlsz, mint megszégyenűltél Asszíria miatt.
   ³⁷Mert ettől is elszakadsz, és kezeidet fejedre kulcsolod; mert lerontja az Úr bizodalmadat, és semmi szerencséd sem lesz abban.