Jeremiás jövendölése

12 ¹Igaz vagy te, Uram! ha már veled vetekedem; hanem szinte az igaz iránt szólok veled: Miért szerencsés az istentelenek útja, s vannak jól mindnyájan, kik vétkeznek és gonoszúl cselekszenek?Habak. 1,13  ²Elülteted őket és meggyökereznek; felnövekednek és gyümölcsöznek; közel vagy szájokhoz, de távol veséjöktől.
   ³És te, Uram, ismersz engem, látsz engem, és megpróbáltad szivemet irántad. Gyüjtsd össze őket, mint az áldozatra való nyájat, és készítsd el őket a megölés napjára.
   ⁴Meddig gyászoljon a föld, és száradjon ki a tartomány minden füve, a benne lakók gonoszsága miatt? megemésztetik a barom és madár, mert azt mondják: Nem látja a mi utolsó dolgainkat.
   ⁵Ha már a gyalogokkal futván, elfáradtál, hogyan versenyezhetsz majd a lovasokkal? ha a békeséges földön biztosságban vagy, mitevő leszesz a Jordán kevélységében?
   ⁶Mert atyádfiai is és atyád háza, ezek is ellened harczolnak, és tele torokkal kiáltanak utánad; ne higy nekik, ha jól szólanak is veled.
   ⁷Elhagyom házamat, lemondok örökségemről, az én szeretett lelkemet is ellenségei kezébe adom.
   ⁸Olyan lett nekem örökségem, mint az oroszlán az erdőben; ellenem emelte szavát, azért gyűlölöm azt.
   ⁹Vajjon tarka madár-e nekem örökségem? vajjon egészen festett madár-e? Jőjetek elé, gyűljetek egybe, föld minden vadai! siessetek az elnyelésre.
   ¹⁰A pásztorok sokan pusztítják szőllőmet, eltiporják osztályrészemet, az én kivánatos örökségemet kietlen pusztasággá teszik.
   ¹¹Szétdúlják azt, úgy hogy sírni fog fölöttem; pusztúlással elpusztúl az egész föld, mert senki sincs, ki szivébe szálljon.
   ¹²A sivatag minden útján jőnek a pusztítók, mert az Úr fegyvere megemészti a földet végtőlvégig; nem lesz békesége semmi testnek.
   ¹³Búzát vetnek, és tövist aratnak; nyertek örökséget, de nem használ nekik; megszégyenűltök terményeitek fölött az Úr búsulásának haragja miatt.
   ¹⁴Ezeket mondja az Úr mind az én gonosz szomszédaim ellen, kik azon örökséghez nyúlnak, melyet elosztottam népemnek, Izraelnek: Ime én kiragadom őket földükből, és Júda házát kiragadom közőlük.
   ¹⁵És miután kiragadom őket, hozzájok fordúlok, és megkönyörűlök rajtok, és viszszahozom őket, kitkit saját örökségébe, kitkit az ő földére.
   ¹⁶És leszen: ha okúlván megtanúlják az én népem útait úgy, hogy az én nevemre esküdjenek: él az Úr! a mint népemet Baalra tanították esküdni, föl fognak épűlni népem között.
   ¹⁷De hogyha nem hallgatnak meg: kiírtva kiírtom és elvesztem azt a nemzetet, úgymond az Úr.