Bírák könyve

4 ¹Ismét gonoszat cselekvének Izrael fiai az Úr szine előtt Aod halála után;
²és az Úr őket Jábin, a kanaáni király kezeibe adá, ki Ázorban országlott, és hadseregének egy Sisara nevű vezére volt, ez pedig a nemzetek Haroszetében lakik vala.
   ³És Izrael fiai az Úrhoz kiáltának; mert amannak kilenczszáz kaszás-szekere vala, és húsz esztendeig igen elnyomá őket.
   ⁴Debbora pedig próféta-asszony vala, Lapidót felesége, ki az időben a nép fölött biráskodik vala.
   ⁵És a pálmafa alatt ül vala, mely az ő nevéről hivaték, Rama és Bétel között Efraim hegyén; és fölmenének hozzá Izrael fiai minden ügyeikben.
   ⁶És elkülde, és hivá Abinoem fiát, Barakot, Neftalim Cédeszéből, és mondá neki: Izrael Ura Istene parancsolja neked: Menj, és vígy hadsereget a Tábor hegyére, és végy magadhoz tízezer hadakozót Neftali fiaiból és Zabulon fiaiból;
   ⁷én pedig hozzád vezetem Ciszon patakja mellé Sisarát, Jábin hadának fejedelmét, és az ő szekereit és minden sokaságát, és kezedbe adom azokat.
   ⁸És mondá neki Barak: Ha velem jösz, megyek; ha velem nem akarsz jőni, nem megyek
   ⁹Amaz mondá neki: Elmegyek ugyan veled, de ezúttal a győzelem nem neked fog tulajdoníttatni, mert asszony kezébe fog adatni Sisara. Fölkele tehát Debbora, és elméne Barakkal Cédeszbe.
   ¹⁰Ki elhíván Zabulont és Neftalit, fölméne tízezer hadakozóval, az ő társaságában lévén Debbora.
   ¹¹A cineus Háber pedig hajdan elvált vala többi cineus atyjafiaitól, Hobábnak, Mózes rokonának fiaitól; és sátorokat vont föl azon völgyig, mely Szennimnek neveztetik, és Cédesz mellett vagyon.
   ¹²És hirűl viteték Sisarának, hogy Barak, Abinoem fia, fölment a Tábor hegyére.
   ¹³És kilenczszáz kaszás-szekeret, és a nemzetek Haroszetéből egész hadat gyüjte Ciszon patakához.
   ¹⁴És mondá Debbora Baraknak: Kelj föl, mert ez a nap, melyen az Úr kezeidbe adja Sisarát: ime ő a te vezéred. Leméne tehát Barak a Tábor hegyéről, és tizezer hadakozó vele;
   ¹⁵és megrémíté az Úr Sisarát és minden szekereit és az egész sokaságot fegyver élével Barak láttára, elannyira, hogy Sisara a szekérről leugorván, gyalog futa; 82,10  ¹⁶és Barak kergeté a futó szekereket és hadsereget a nemzetek Haroszetéig; és az ellenség egész sokasága fogytig elhulla.
   ¹⁷Sisara pedig szaladván, a cineus Háber feleségének, Jáhelnek sátorához juta; mert békeség vala Jábin, az ázori király között és a cineus Háber háza között.
   ¹⁸Kimenvén tehát Jáhel Sisara elé, mondá neki: Jőj be hozzám, Uram, jőj be, ne félj. Ez bemenvén annak sátorába, és tőle palásttal befödöztetvén,
   ¹⁹mondá neki: Kérlek adj nekem egy kevés vizet, mert igen szomjúhozom. Amaz fölnyita egy tejtömlőt, és inni ada neki, és befödé őt.
   ²⁰És mondá neki Sisara: Állj a sátor ajtaja előtt; és ha valaki jő, kérdvén téged és mondván: Van-e itt valaki? feleld: Senki sincsen.
   ²¹Vevé pedig Háber felesége, Jáhel a sátorszeget, vévén egyszersmind a pőrölyt, és bemenvén titkon, és halkkal amannak halantékára tevé a szeget, és a pőrölylyel ráütvén, velején át a földig szegezé; ki az álmot a halállal egyesítvén, elfogya és meghala.
   ²²És ime Barak Sisarát űzvén, jő vala; és kimenvén eléje Jáhel, mondá neki: Jöszte, és megmutatom neked a férfiút, a kit keressz. Ki midőn bement hozzája, látá a halva feküvő Sisarát, és halantékában a szeget.
   ²³Megalázá tehát Isten az napon Jábint, a kanaáni királyt, Izrael fiai előtt;
   ²⁴kik naponkint gyarapodának, és erős kézzel elnyomák Jábint, a kanaáni királyt, mígnem eltörlék őt.